Peremvilág címmel látott napvilágot szeptemberben az Athenaeum Kiadó gondozásában az új Onagy Zoltán könyv. A kötet a tartalmán túl is több különlegességgel bír, így rögtön az is annak számít, hogy Onagy, aki eddig kilenc könyvvel (regénnyel, elbeszéléssel, antológiában való szerepléssel) büszkélkedhet, most egy társíróval közösen alkotta meg művét. A másik fő csapásirány pont a lényeg: a maszkulin világdominanciát eddig kellő alapossággal hangsúlyozó felvállaltan is alfahím író ezúttal egy ultra-leszbikus szemszögéből boncolgat a szélsőséges részletektől sem kímélve olvasóit.

Viszonyok
Baromi nehéz az embernek magáról beszélni, hogy ki is ő, mit is csinált. Amikor ez mégsem nehéz, akkor azért ott a becsvágy jó erősen kitoldja a lelket. Onagy Zoltán az előbbi típus, honlapján ezt írja szerényen: „Az alábbiakat tudom elmondani magamról: 1952. dec. 27. Bp. Esztergom. Valójában nincs mit elmondani magamról. Üldögélek, olvasgatok, eszegetek, iszogatok, írogatok, ha van kedvem hozzá. Ha nincs, akkor is. ”
A blogon, honlapon, újságban is rendszeresen publikáló szerző, aki kilenc kötettel bír, most új könyvet adott ki Peremvilág címmel és Szerelem tiltott utakon alcímmel. Aki ismeri Onagy műveit, könyvet, publicisztikáit, glosszáit és sok egyéb írását, jegyzetét, az tudja, hogy „a Zolinál a női vonal nagyon fontos, mondhatni központi téma”.
A hatvanhárom éves szerző ezúttal vett egy éles kanyart és áttért a szembejövő sávba és megtalálta Gulisio Tímea költőnőt, akivel egy könyv formátumba helyezett hosszú interjút olvashatunk a leszbikusok mindennapjairól, az alternatív szexualitással bíró emberekről, identitásukról, gondolataikról, mindennapjaikról, udvarlási szokásaikról, szexualitásuk kevésbé ismert részleteiről, érzelmi életük viharairól, megoldásairól, a többségi társadalomhoz való viszonyukhoz.

Megosztó lesz
A korábban is erősen szabadszájú Onagy, aki például Babits Mihályról írt méregerős kritikai hangvételű irodalomtörténeti epizódregényt, most is úgy fogalmazott, ahogy már korábbi, erősen naturalista stílusban fogant műveiben. Onagy Charles Bukowskihoz hasonlóan regényeiben a „hogyan”-ra is kifejezetten nagy hangsúlyt fektet. Na, most a Peremvilág esetében egyértelmű, hogy itt a „mi”, vagyis a téma viszi a prímet.
Az pedig már elsőre kitűnik, hogy Onagy és Gulisio kötete ugyanolyan megosztó lesz, mint a homoszexuálisokkal kapcsolatban sok egyéb publikáció. És már előre lehet borítékolni azt is, hogy sok sértődés és verbális öklendezés lesz belőle. Nos, akkor egy mondat erejéig idézzük magát az interjúalanyt, Gulisio Tímeát, aki szerint „nem normális ha az ember a saját neméhez vonzódik”. Ezzel a mindkét irányba merész kijelentéssel egy hol fonák, hol nagyon is „tenyeres” csapásként értelmezhető kiállást kapunk az arcunkba.

Moralizálásba fulladva
Én úgy gondolom, hogy Onagy és Gulisio is abban téved, hogy másokhoz hasonlóan egyoldalúan és moralizálásba fulladva kritizálja „a másik oldalt”, holott a két szerző közti amúgy nagyon mélyreható, részletekbe menő párbeszéd számos, eddig ki nem beszélt és pikánsabbnál pikánsabb témát tárgyal. Ugyancsak az érthetetlen és nem igazán korrekt moralizáláshoz tartozik szerintem, amikor több fejezet is az egyház ostorozásáról szól úgy, hogy a kétségbe vonható állítások után nem szólaltatják meg az érintetteket, tudniillik az egyházi vezetőket.
Más bajom nincs a könyvvel, Onagy alapos és kultúrkörhöz illőn művelt és persze természetesen merész kérdéseire Gulisio naturálisan szókimondó, arcpirítóan őszinte válaszokat ad – és ez nagyon fontos, érzései és gondolatai rendezett egészet mutatnak, még ha várhatóan sokakat ki is akaszt majd vele. A szerzőpárossal ekként az olvasó is elmerülhet a szexuálisan többségi társadalom peremén élőkkel, és élvezheti, hogy titokban kíváncsiságát kielégítették, de rendesen ám.