Hogy augusztus huszadikát tűzijátékkal köszöntik a magyarok, az sok évtizedes hagyomány. De azt nyilván kevesen tudják, hogy maga a tűzijáték sem akármilyen lelemény. Jó, persze, már a régi görögök is, a még régebbi kínaiak meg mindenképpen. A vicces a dologban az, hogy nemcsak ők, hanem a középkori magyarok is… De az erdélyi szászok egészen biztosan… Mindenesetre ezt állítja Doru Todericiu román technikatörténész, aki a néhány évvel ezelőtt bukkant rá a Varia II 347. számon nyilvántartott nagyszebeni okmányban pár izgalmas adatra. 

Kép forrása

Manuscriptul Sibiu
Nagyszeben sok évszázados irattárából a múlt század hatvanas éveiben ásták elő azt az okmányt, amelyet most behatóbban is tanulmányozott a román történész, aki a témáról könyvet is írva azt állítja, hogy a többlépcsős rakétát, sőt a harang alakú fúvókákat már 1551-ben is sikerrel alkalmazták a szebeni pattantyúsok. 
Na, igaz, nem mindegyik. De tény: Conrad Haas von Dornbach a középkor vége felé írt és rajzolt egy összefoglaló munkát, amely a „technikai tudományok művészetével” fogalkozik, se ebben a kötetben részletesen bemutatja mindazt, amit a rakéta- és tűzijáték-technikáról tudott, vagy felfedezett. 
A németnyelvű „Kunstbuch”-ot a román kutató lelkesen lefordította románra, majd sajtó alá rendezte Manuscriptul Sibiu címmel, szerzőként pedig a német tűzmester román-latin névtorzóját írta, emígyen: Conrad de la Sibiu. 

Kép forrása

Gondnok, pénztáros, eszközmester
De la Sibiuról amúgy tudjuk, hogy Conrad Haas néven vezényelték a törököktől fenyegetett erdélyi szász közösség megsegítésére a németországi Dornbachból. Kár itt kitérni a három részre szakadt ország zavaros viszonyaira, mindenesetre tény, hogy a német rakétamester Ferdinánd császár csapatainak tagjaként érkezett Erdélybe, majd ragadt Szászföldön, ahol – talán tüzértudományának is köszönhetően – szép karriert futott be. 
Haas Nagyszeben gondnoka, pénztárosa és eszközmestere lett. Utóbbi minőségében a raktárakat, szerszámokat és a fegyvereket is felügyelte. A maga részéről persze nemcsak felügyeletet gyakorolt az eszközök felett, de fejlesztett is, amit tudott. Egész kis pattantyús-kompánia dolgozott a keze alatt. (Zárójelben megemlítem, hogy a pattantyúsok, a tüzérek elődei, tulajdonképpen a rakétakezelő alakulatok, s mint ilyenek még a K.u.K. hadseregben is szolgáltak.)

Kép forrása

A többlépcsős rakéta
No, de lássuk végre a lényeget: miféle istennyilákat lődöztek ellenségeikre a szászok! A román történész által feldolgozott okirat szövege és rajzai szerint akkoriban a rakétákat főleg jelzőeszközként, iránymutatóként, tűzgyújtóként használták. A cél többnyire az volt, hogy minél magasabbra repítsék a lövedéket, hiszen így messzebbről lett látható. Haas tehát azt fundálta ki, hogy ha a puskaporral töltött papírcső aljára egy kis harang alakú fémfúvókát erősít, akkor a lángsugár egyenletesen fúvódik hátra. A rakéta mellé erősített indítóléc pedig segít az egyenes emelkedésében.
Legfontosabb azonban, úgy értem a legfontosabb, amivel messze megelőzte a korát, hogy rájött: ha három rakétát erősít egymás fölé, a legalsó felemeli a szerkezetet, majd miután az égés eléri a másodikat, és meggyújtja azt, leválik. Hasonlóan indul be a harmadik rakéta is, ám mivel a levált első és második súlyát már nem kell hordoznia, ezért magasabbra juthat, mintha a hármat egymás mellé erősítve, egyszerre gyújtanák be. Lényegében tehát elsőként alkalmazta a többlépcsős rakétát. 
Tegyük persze hozzá, hogy Doru Todericiu felfedezése csak a technikai csodára vonatkozik. Hans Barth német történész ugyanis már évtizedekkel ezelőtt megírta Conrad Haas életét. Ja, és tegyük hozzá érdekességként, hogy a modern rakétatechnika és matematika tudósa, Herman Oberth szintén Nagyszebenben kezdte kidolgozni a mai rakétatechnika alapjait.