Őrületbe kergette egy aucklandi könyvtár alkalmazottait egy polcok között garázdálkodó kobold, szellem, vagy bármi egyéb természeti vagy természetfeletti jelenség, aminek nyomán a készlet egyes kötetei eltűntek, majd a legváratlanabb helyeken – asztalok, székek és polcok alatt, a könyvtár eldugott zugaiban – újra felbukkantak. 
A jelenség felderítésére nyomozásba kezdett a könyvár vezetője, Rachel Rivera, s hamarosan meglepő megoldásra derített fényt. 

Kép forrása

Unatkozó gyerekek?
„Eleinte arra gyanakodtunk, hogy unatkozó gyerekek voltak, vagy valaki szórakozik velünk” – mesélte a könyvtárvezető a The Guardiannak. „Tényleg nagyon furcsa volt és egyszerűen nem tudtunk rájönni mi folyik a könyvtárban. Gyakran bukkantunk könyvekre, amik óvatosan be voltak tuszkolva a polcok alá. Nem voltak behajtogatva az oldalak, hanem rendes könyvjelző volt bennük” – mesélte.
Látszólag minden különösebb indok nélkül kerültek hol ide, hol oda a kötetek, legalábbis a dolgozók nem találtak magyarázatot a jelenségre, egészen addig, amig egy alkalommal egy nem szándékolt vallomás le nem leplezte a garázda könyv-ide-oda-pakolókat.

Kép forrása

Jogos aggodalmak
Egy alkalommal a könyvtárban a városi hajléktalanoknak rendeztek beszélgetést, mert valakinek feltűnt, hogy elég sok otthontalan használja a könyvtárat. Az aucklandi hatóságok adatai szerint több, mint huszonháromezer hajléktalan él Új-Zéland legnagyobb városában, közülük pedig közel hétszázan ténylegesen az utcákon töltik az éjszakát. Egy részük bejár a könyvtárba olvasgatni, melegedni, időt elütni… Az igazgató becslése szerint ötven hajléktalan látogatja a könyvtárat napi rendszerességgel.
Nos, a beszélgetés során kiderült, hogy a hajléktalanok dugdossák el a napközben helyben olvasott könyveiket, hogy amikor másnap visszatérnek, megtalálják azokat, senki ne kölcsönözze ki közben. 
És persze azért, hogy tudják, hol tartanak, könyvjelzőkkel látják el a köteteket. 
S mindezt azért teszik, mert lakcím nélkül sajnos nem lehet olvasójegyet váltani, így hajléktalanok nem kölcsönözhetnek ki könyveket, a könyvtár egyéb szolgáltatásait azonban használhatják. Sőt, még azok sem szívesen viszik ki a könyveket, akiknek van olvasójegyük. (Ők lakcímükként jobbára a városi misszió címét tüntethették fel.) Viszont aggódnak amiatt, hogy a könyvtári könyvek elvesznek, vagy megsérülnek az utcán. Végső soron ők ott élnek…

Kép forrása

Polc a hajléktalanoknak
„Ez a közösség igazán értékeli a szolgáltatásainkat és nagy tisztelettel bánik a könyvekkel” – mondta a The Guardiannak Rachel Rivera a könyvár vezetője. „Az emberek igen különböző indokokból válnak hajléktalanokká. Ez nem zárja ki azt, hogy valaki intelligens és érdeklődik az irodalom iránt.”
A tapasztalat az, hogy sokuk kiemelkedően olvasott és választékos irodalmi ízlése van.
Persze a könyvrejtegetés ügye is feleslegessé vált. Mióta fény derült a könyvek rejtélyére, a könyvtár a főpult mögött kinevezett egy polcot a hajléktalan olvasónak, ahol biztonságosan tárolhatják éppen olvasott könyveiket. 
Az igazgatónő hozzá tette: „ezek az emberek valóban értékelik a szolgáltatásainkat, de őket, sajnos nem látják mindig szívesen a könyvtárakban és ezért nem is érzik magukat biztonságban. Ez viszont olyasvalami, amit tudunk és fogunk is változtatni.”
„Büszkék vagyunk az olvasóinkra, jöjjenek az élet bármely területéről” – hirdeti az Aucklandi Könyvtár Facebook oldala. 

Forrás