Hatvan éve, 1957-ben jelent meg Françoise Sagan Jó reggelt, búbánat című regénye. A könyv kéziratát az írónő 1954 január 6-án helyezi el a Julliard Kiadónál. Március 17-én már a boltokban van, és innen kezdve példátlan sikersorozat következik. 1954 májusában 8.000, szeptemberben 45.000, októberben 100.000, decemberben 200.000 példány fogy el a regényből. A média sztárt csinál a szerzőből, megszületik az új „irodalmi csillag”. Még az év májusban a Kritikusok Díjával ismerik el a regényt, François Mauriac pedig „elragadó kis szörnyetegnek” nevezi a tizennyolc éves írónőt. 

Kép forrása

Jó napot szomorúság!
Françoise Sagan 1935-ben született s a családi legendárium szerint már csöppségként is tündérmeséket talált ki, majd egy lovagregényt írt versben. De iskolai eredményei nem valami fényesek. Tanulás helyett inkább olvas. Stendhal, Proust, Faulkner és a nagy orosz írók a kedvencei. Beiratkozik a Sorbonne-ra, de tanulmányait nem fejezi be. 1954-ben tizennyolc éves, amikor megírja a Jó reggelt, búbánat című regényét, ami azonnal bestseller lesz.
A könyvből 1958-ban amerikai film is készült, Otto Preminger rendezésében és parádés szereposztásban, Jean Seberg, David Niven és Deborah Kerr főszereplésével. Az egyik, 1965-ben François Chatel által televízióra alkalmazott filmhez Sagan maga választotta ki a szereplőket: Anne Vernon, Michel Auclair és Elisabeth Ercy.. 
Érdekesség, hogy Françoise Quoirez írói nevét Proustnak Az eltűnt idő nyomában című regényéből, Sagan hercegtől vette kölcsön. A regény címét − Bonjour tristesse − pedig Paul Éluard egyik verssorából. Az Alig torzítva el az arcot című verset Illyés Gyula átültetésében ismerjük: 
Isten hozzád búbánat
Jó napot búbánat
A szoba-mennyezet vonalaiba vagy beírva
Kedvesem szemébe vagy beírva
Nem te vagy a legfőbb ínség
Hisz a legszegényebb
Ajkakra is mosollyal ülsz ki
Jó napot búbánat
Szeretnivaló testek szerelme
Hatalma a szerelemnek
Melyből testetlen szörnyetegként
Szökken a szeretnivalóság
Megcsalódott fő
Búbánat szép arc.
A regény cselekménye szerint a tizenhét éves párizsi gimnazista, Cécile, bukott érettségije utáni nyarát a Côte d’Azure-ön tölti egy villában, apja és annak szeretője, Elsa társaságában. A negyven éves, tizenöt éve özvegy, jómódú Raymond jól megérti magát lányával, aki szimpatizál apja szeretőjével. Mindhármuk élete megváltozik, amikor Raymond meghívására megérkezik Anne, aki a férfi összes női ismerősétől különbözik. Intelligens, szereti a művészeteket és erkölcsös. A három nő között azonnal megindul a rivalizálás. Elsa meg akarja tartani magának Raymond-t, míg Anne azt gondolja, megtalálta a férfiban az igaz szerelmet. Cécil csodálja Anne-t, sokat tanul tőle, ugyanakkor nem szeretné, ha az asszony korlátozná szabadságában, szórakozásaiban. Azt sem fogadja el, hogy Anne helyteleníti kapcsolatát Cyrillel, a huszonhat éves joghallgatóval. Raymond egyre inkább eltávolodik Elsától − akinek el is kell hagyni a villát − és feleségül akarja venni Anne-t. Cécile Cyril segítségével féltékennyé teszi Raymond-t, aki visszatér Elsához. Anne rajtakapja őket és autójával halálos balesetet szenved. Valószínűleg öngyilkos lesz. Apa és lánya folytatja könnyed életformáját, nem feledve a rendkívüli asszonyt, akinek révén megismerték a szomorúságot.
A Jó reggelt, búbánatot sikerkönyvek sorozata követi. Hogy csak a magyarul is megjelenteket említsük: Egy hét, egy év, Szereti Brahmsot?, Szívdobbanás, Szerelem életre-halálra, Egy kis napfény a hideg vízben, A lélek kékfoltjai, Kushadó kutya, Örök emlékül, A kívülálló, Halálos dallam, Rejtekutak, Múló bánat, Tükörkép.

Kép forrása

Szenvedélyek
Saganról mindezeken túl egy rakás érdekességet számon tart az irodalomtörténet. Afféle pletykákat, színes sztorikat, amik nélkül nem is igazán érdekes a szerző személye. Ezekkel együtt viszont hús-vér emberré válik. Nos, huszonegyedik születésnapját Sagan Cannes kaszinójában ünnepli. Ettől kezdve barátai szerint úgy vonzza a zöld asztal, mint pillangót a lámpafény. Montecarlo, Deauville játéktermei következnek. 1958. augusztus 8-án Deauville kaszinójában tölt egy éjszakát és megteszi az akkori dátumot, a nyolcast. Nyereménye 80.000 frank, amiből megvásárolja a normandiai, XVIII. században épült gyönyörű épületet, a Le manoir du Breuil-t. Sagan számos regényében − így a Jó reggelt, búbánatban − szerepelnek a szerencsejátékok rabjai. 
Azt is tudjuk, hogy a Jó reggelt, búbánat írásának idején Sagan a cigaretta és az ital mellett Corydrane nevű kábítószer tartalmú serkentőt is szed, csakúgy, mint Sartre A dialektikus ész kritikája írásakor. A könyv szerzői jogaiból egy jaguár XK 140 típusú sportkocsit vásárol. Ezután következik a Gordini, Ferrari, Maserati, Buick. A száguldás szerelmese. 1984-ben, magyarul Örök emlékül címmel kiadott önéletrajzi írásában olvassuk: „Aki soha nem szerette a sebességet, az soha nem szerette az életet – vagy talán nem is szeretett senkit.”
1957. április 13-án Sagan ebédre várja Jules Dassint és Melina Mercourit a Coudray-malomba, amelyet azért bérelt ki, hogy ott nyugodt körülmények közt írhasson. A vendégek késnek és az írónő eléjük megy Aston Martin luxus sportkocsiján három barátja és fivére, Jacques társaságában. Milly-la-Forêt közelében, 160 kilométeres sebességgel nem tud egy kanyart bevenni és egy búzatábla közepén találják magukat. Testvére, Jacques és a velük utazó három barát kiesnek a kocsiból, míg Sagan beszorul az ülésbe. Nyílt koponyatörésén kívül még tíz súlyos sérülést szenved. A csodával határos módon marad életben. Fájdalomcsökkentőként morfiumszármazékot kap három hónapon keresztül. 
A kórházban kapott morfiumot annyira megszokja, hogy felépülése után elvonókúrára kell mennie. A kezelés sikertelen. Altatóként morfiumot szed, reggel kokainnal tartja magát ébren. Élete végéig drogfüggő marad. 1975-ben hasnyálmirigy műtéten esik át alkoholizmusa miatt. 
Sagan jobban szerette a nőket, mint a férfiakat. Jóllehet erről soha nem beszélt, tudott dolog, hogy legnagyobb szerelme Peggy Roche volt. 1976-ban ismerkedett meg a divattervezővel, aki Juliette Grécóra hasonlított és akivel húsz éven át, annak haláláig volt szerelmi kapcsolata.
Persze azért a férfiakat sem vetette meg. 1958-ban feleségül megy a nála tizenkilenc évvel idősebb Guy Schoellerhez, aki azonban megcsalja és Sagan keserű szájízzel elhagyja otthonát. Nem sokkal ezután az amerikai Robert Westhoff első látásra szerelemre lobbantja Sagan szívét. Gyorsan meg is esküsznek. 1962-ben születik meg gyermekük, Denis Westhoff. Amilyen gyorsan megesküdtek, olyan hamar el is váltak, bár még hat évig együtt éltek.

Kép forrása

Igaz és hamis barátok
1985-ben Sagan tagja egy delegációnak, amelyik elkísérte François Mitterand, akkori köztársasági elnököt Kolumbiába. Megérkezésük másnapján egy takarítónő talált rá az eszméletlen írónőre. Kokaintúladagolás miatt kómába esett. Mitterand megrémült, orvosának azt mondta: „nehogy nekem Kolumbiában haljon meg!” A kulturális miniszter, Jacques Lang pedig később a televízió híradójában bejelentette, hogy Sagan „magassági betegségben” szenvedett.
Azt mondják, Sagan barátságfüggősége vetekedett drogfüggőségével. Pénzt és csekkeket adott koldusoknak, barátaira számolatlanul költötte pénzét. Nagylelkűségét akkor se korlátozta, ha tudta, ezzel árthat valakinek. Jean-Paul Sartre, aki élete végén gyakorlatilag vak volt, rendszeresen találkozott Sagannal. Ahogyan mondta, az írónő volt számára a „felüdülés”. Nos, szokásukhoz híven egy alkalommal a Boulevard Montparnasse-on lévő Closerie des lilas nevű kávéházban ültek Sartre fogadott lánya, Arlette Elkaïm és Simone de Beauvoir társaságában. Sartre-nak orvosai tiltották az alkohol fogyasztását. A két nő szigorúan ügyelt arra, hogy az író-filozófus be is tartsa az orvosok előírásait. Sagan, mielőtt távozott volna a kávéházból, titokban egy üveg whiskyt csúsztatott Sartre zsebébe. Egy másik, ezúttal csaknem tragédiába torkolló baráti gesztusát is feljegyezték. A neves énekesnő, Barbara, jó barátja volt Sagannak. Egy összejövetelen közös fürdőzést terveztek, ám Barbaránál nem volt fürdőruha. Sagan elvitte egy elegáns üzletbe, ám az énekesnő nem volt hajlandó felpróbálni a fürdődresszeket. Sagan vett hát négyet, az egyik majd jó lesz. Aztán az írónő nógatta barátnőjét, menjen be a medencébe. Barbara, mivel nem tudott úszni, azonnal elmerült és alig tudták kimenteni a vízből. 
 Már a fentiekből is kitűnik, hogy Sagan sok híres emberrel volt barátságban. A legjobb barátja az ebben az évben kilencven éves Juliette Gréco volt, aki a Jó reggelt, búbánatból készült filmben az azonos című dalt énekelte. De baráti köréhez tartozott Brigitte Bardot és Anthony Perkins is, aki a Szereti Brahmsot? film változatában Ingrid Bergman és Yves Montand partnere volt. 
1991-ben André Guelfi, az ELf olajtársaság befolyásos üzletembere, rábírja Sagant, vesse be ismeretségét François Mitterand köztársasági elnöknél egy üzbegisztáni üzlet lebonyolításában. Minthogy Sagan ebben az időben nyakig eladósodott, 55.000 frank közvetítői díj fejében elvállalja a feladatot. Sagan a pénznek csak a felét kapja meg, azt is lakhelye felújítása költségeként. A „honoráriumot” elfelejti bejelenteni az adóhatóságoknak, amely lecsap rá és olyan bírságot vet ki, hogy Sagannak a Rue de l’Universitén lévő párizsi lakását is el kell adnia. Egy barátnőjénél húzódik meg, igaz, hogy az előkelő Avenue Foch egyik lakásában, de nehezen tűri a kötöttséget, ami az együttlakással jár. 1996-ban abbahagyja utolsó regényének, Az eltévedt tükörnek írását. Negyvennyolc kilóra fogy, légzési zavarokkal küzd. Kórházba kerül és közeli ismerősei többször lemondanak életéről. Hatvankilenc éves korában hal meg Honfleur kórházában. A városban mellszobrot állítottak Sagan emlékére.