– A könyv azzal indít, hogy az egyik főszereplő elüt egy vadnyulat. Ez akár velem is megtörténhetne, ugyanis amerre lakom, sok a vadnyúl. Kocsivezetés közben mindig résen kell lenni szürkületkor, nehogy éppen kiugorjon egy az útra. Innen az alapötlet, s a cím, ami persze a regény kontextusában egyfajta szimbólummá fejlődik. Régóta élek Svédországban, így az lenne a furcsa, ha a svéd helyzet nem jelenne meg egyik regényemben sem. A svéd közelmúltba és jelenbe helyezett történet azonban nemcsak Svédországról szól. És nemcsak társadalmi körkép vagy kórkép. Benne van például a ki mint vet, úgy arat problematika is, vagyis az, hogy minden amit a múltban tesz az ember, visszaköszön a jelenben, vagy a jövőben. Ez személyes életünkben is igaz, de szélesebb perspektívában, egy ország, vagy akár az egész emberiség történetében is. Ebben a könyvben nem olyan hangsúlyos, de mégis ott van, akárcsak Ördöghinta című regényemben, hogy az időt nem lehet lineárisan múltra, jelenre és jövőre bontani, hanem ez a három valójában egyszerre létezik. Az idő mindhárom síkja egyszerre hat életünkre is. 
– Hogy látod, a mai Svédország megismerhető a könyvedből? Milyen, Magyarországon a svédekről és az országról kialakult sztereotípiákat cáfolnál meg? 
– Ez a könyv egy sürítmény, mely igyekszik eddig talán ismeretlen nézőpontokat felvenni. Publicisztikámban is elég sokat írok Svédországról. Ezekben az írásokban gyakran veszem célba a sztereotípiákat, éppen azért, hogy megcáfoljam őket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy sztrereotípiákban gondolkodjunk. Nemcsak Svédországól, de mindenről vannak sztereotípiáink. Nem helyes, sőt veszélyes sztereotípiákban gondolkodni. A Svédországról alkotott kép általában egyfajta mítosz, ami szterereotípiákból áll össze. Ezek közismertek; a jólét, az anyagi és szociális biztonság, az emberi jogok és a tolerancia fellegvára, stb. Ezek így együtt, és a teljes kontextusból kimelve alkotják a mítoszt. Mint minden mítosznak, ennek is van valóságalapja, de nem úgy igaz, ahogy a kép összeáll belőle. Vagyis az egyes részletek tartalmaznak, vagy valamikor tartalmaztak igazságelemeket, de a valóság összetettebb a mítosznál. Svédországról manapság egy újabb, negatív mítosz is kering, hogy a menekültáradat miatt a teljes összeomlás szélén áll. Sem az előző, pozitív mítosz nem igaz, sem pedig az újkeletű, negatív. Svédország nem mintaállam, de nem is áll az összeomlás szélén. Ezek párhuzamos igazságok. Regényemben különböző párhuzamos igazságok feszülnek egymásnak, mert ezekből épül fel a valóság. A valóság azonban éppen ezért gyakolatilag tetten érhetetlen, sőt, szürreális. A könyvben ez a szürreális valóság jelenik meg.
– A szövegben egy szír férfitől halljuk a következő kijelentést: „Európa vezetői gyengék és korruptak, kultúrája hanyatló és visszataszító, ezért kizárólag az iszlám jegyében újulhat meg, közölte.” Mit gondolsz, milyen megoldást kellene az európai országoknak felkínálnia, hogy pozitív változás történjen? 
– Hol nem korruptak a politikusok? A szír férfi a könyvben csak a maga világmagyarázatát adja, csak az európai korrupciót, illetve Európa gyengéit képes észrevenni, pedig legalább annyi visszásság van más kultúrákban is. Ahhoz, hogy pozitív fordulatot vegyen a történelem menete, érdemes lenne sok mindent komolyan átgondolni. A Hübrisz netovábbja például, amikor azt hisszük, hogy van olyan ideológia, melynek nevében meg lehet váltani a világot, illetve általános érvényű megoldást lehet adni a problémákra. Így volt ez például a fasizmus és a kommunizmus esetében is. Nem kell részleteznem, micsoda pusztulás maradt utánuk. Popper eszméje, a ma divatos, nyitott társadalom ideológiája szintén világmegváltó, jobbító szándék jegyében született, ám ne feledjük, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Tanulhatnánk történelmünkből, és észrevehetnénk végre, hogy az ideológiák szinte születésük pillanatában gazdasági és politikai erők játékszerévé válnak. Megtanulhatnánk azt is, hogy más az elmélet és mást mutat a gyakorlat. A vadnyúl bukfencet vet című regényben többek közt azt is végig követhetjük, hogyan fordult visszájára a gyakorlatban, a társadalomban valami, ami eredetileg jobbító szándékkal született. Európa valóban válságban van. Ahol valamilyen krízis van, ott a szélsőséges megnyilvánulások előretörnek. Ilyen a terrorizmus is. Európa is felelős a terrorizmusért, mert engedte, sőt aktívan hozzájárult ahhoz, hogy krízis legyen. 
– A könyv szinte egytől egyig boldogtalan, válságba jutott szereplőkből áll: Jonast nevelőszülők nevelték, Linda lánya, Johanna, szintén nem találja a helyét, az egész könyv mintha a gyökértelenségnek, a kapcsolódási pontok elvesztésének engedne teret. 
– Ők egy válságban élő társadalom gyermekei. A válságban élő társadalom tagjai előbb-utóbb elveszítik kapcsolatukat saját gyökereikkel. Svédországban ráadásul volt olyan időszak, mikor a politika részéről tudatos volt az a törekvés, hogy megszűnjenek a múlttal való kapcsolódási pontok. Így az emberekben az realizálódott, hogy minden, ami jó Svédországban, az a szociáldemokráciával kezdődött. Pedig akik elveszítik gyökereiket, s a múlttal a kapcsolatot, azok előbb-utóbb önmagukat veszítik el. Európának sem volna szabad saját kulturális gyökereitől elszakadnia. 
– A regényben egy időben Svédországban is zajló kényszersterilizálás is szóba kerül. Svédország képes volt feldolgozni a múlt bűneit? 
– Még nem volt képes feldolgozni teljesen, de egyre többet foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Regényemben is szó esik a számikról, itthon ismertebb nevükön a lappokról. Az egyik főhős anyja lapp származású. A lappokat fajhigiéniai és szociális okokból egészen az ezerkilencszázhetvenes évek közepéig sterilizálhatták. Az efféle témák sokáig tabunak számítottak. Nemrégen jelent meg A számik és a svéd egyház viszonya a történelemben című könyv, amit egyébként mindenki csak „fehér könyvnek” nevez. Ez volt az első igazi áttörés. Azzal, hogy a fehér könyv elismeri és feltárja a számik sérelmére elkövetett visszaéléseket és túlkapásokat, tiszta lapot szeretne nyitni a két nép kapcsolatában. Itthon is játsszák a Számi vér című svéd filmet a mozikban, ami szintén ezzel a kényes témával foglalkozik. Nagyon erős alkotás, méltán lett a 2016-os Velencei Filmfesztivál díjnyertese.
– A könyvet egy nagy csavarral zárod. Mit szeretnél, hogyan tegye le a regényt az olvasó?
– Valamennyi könyvem befejezésénél ott motoszkál, hogy ne adjak megfejtési kódot az olvasó kezébe. Azt szeretném, ha mindenki maga gondolná tovább azt, amiről regényeimben szó esik.

Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet