Nádas Péter vastag memoárja

MEGJELENT: 2017. április 6. | SZERZŐ: László T. András

Világló részletek című új könyvében Nádas Péter saját és családja élete nyomán egy történelmi korszakról, a közelmúltunkról írt. „Az egyik munka szüli a másikat. Miközben írtam a Párhuzamos történeteket, nagyon sok kötelező, tehát a munkához tartozó olvasmányom volt. Ez az információs anyag és a családom élete, az én személyes életem érintkezett egymással” – idézte fel a hosszú előkészítő munka után tíz évig tartó memoárírás kezdeteit a szerző, aki művében a főváros ostroma és az 1956-os forradalom közötti időszakot rekonstruálja.

Ellenáram

„Az elbeszélő nem tud nem elbeszélni, az elbeszélő megpróbál úrrá lenni a saját fantáziáján, tehát nem a fantáziájának, hanem a tényeknek, a dokumentumoknak teret adni. Ennyiben ez az egész eddigi gyakorlatommal szemben egy ellenáram” – fogalmazott az író, kiemelve a több mint ezerkétszáz (!) oldalas könyv alcímét: Emléklapok egy elbeszélő életéből.
Az egyént születése pillanatától köti a történelem, a társadalom és a családja realitása, származástörténete, amelyben – hasonlóan Az élet sója című, tavaly megjelent könyvében ábrázolt városka fejlődéséhez – összecsúsznak a társadalmi rétegek, vallások és nemzetiségi csoportok.
„Nagyon is van determináció, de szerintem sokkal több minden hat a determináció ellen” – fogalmazott Nádas Péter. „A saját életemmel vagy a családom életével azt csinálok, amit akarok. A családtagjaim többsége halott. De az olyan ismerőseim, szerelmeim, barátaim életével, akik a felnőtt életemhez tartoznak, nem tehetem ugyanezt. Az ő jogaikhoz kellene tartanom magamat, el kellene kezdeni torzítani és hazudni. Enyhíteni, barátságosabbá tenni, de ennek nem látom értelmét”.

Szükséges lyukrendszer
Nádas Péter elmondta, hogy a Párhuzamos történetek című „szövegmonstruma” óta kitért a fikció elől. A 2005-ben megjelent, mintegy 1600 oldalas regény azzal a tanulsággal szolgált a saját életanyagának megírására nézve, hogy a nyitott szerkezet sokkal járhatóbb út számára, mint a zárt szerkezetű fikció, amelynek van eleje és vége. 
„Ha valaki 10 éven át az emlékeivel foglalkozik, kiismeri a tudat járatait. Másrészt íróként egész életemben ez volt a dolgom, tehát igazán volt időm tapasztalatot szerezni ebben” – nyilatkozta a távirati irodának Nádas. „Utolsó sorban említem, de végigcsináltam a Freud szerint tiltott önanalízist, tehát körülbelül tudom, minek mi az értéke, mit hol kell keresni, mi fedi el az álom vagy emlékezés tárgyát" – mesélte. 
Hozzáfűzte: az elmét „szükséges lyukrendszer” védi, hiszen ha az egyén mindig mindenre emlékezne, belehalna. Ugyanolyan ez, mint a hazugság, ha valaki hazugság nélkül él, nem életképes. Hazudni bizonyos helyzetekben kötelesség – tette hozzá.

Az intimitás határai
A kérdésre, hogy vannak-e olyan témák, amelyeket került a memoárban, a szerző úgy felelt: léteznek olyan emlékek, amelyek annyira fájdalmasak, hogy nem tudja elmondani.
„Egy írásnak mindig van saját ökonómiája, ami meghatározza, mi az a pont, amíg még érthető az ember, és mi az, amikor már nem, amikor már zavaros lesz a kép. Nem baj, ha egy emberről alkotott képnek homályos pontjai vannak, hiszen az ember örök titok, fény és idegenség. (...) Egy műalkotásban is megvannak ezek a határok, hogy az intimitásban hol kell megállni. A határok egy irodalmi műnél tágasabbak, mint a magánéletben. De a saját élet más, ott az intimitás túlzó mértéke megbotránkoztató a többiek számára. Ha nincs esztétikai értéke, nem felfogható, tanulsága sincs” – fogalmazott.
    
fotó: katonajozsefszinhaz.hu, litera.hu, 

Megosztás

Egypercesek

Hurrá, kirándulunk!

Hurrá, kirándulunk!

Deák Ferenc nyomában

Politikai terápia

Az egymással párhuzamos közösségi identitások nem zárhatják ki egymást

Koko távozott

Jelbeszédével átírta mindazt, amit az állati elmékről gondolunk

Mire való ez a gomb?

Megjelent Bruce Dickinsonnak, az Iron Maiden frontemberének önéletrajzi könyve

Könyvről Könyvért

Cikkeket csak előzetes egyeztetést követően fogadnak

Feliratkozás a hírlevélre

Email