Egy provence-i gazdálkodó lányának, Gabrielle Berlatier-nek adta levágott fülét egy új könyv szerint 1888-ban Van Gogh.

Vigyázz a fülemre!
A napokban jelent meg Bernadette Murphy Van Gogh's Ear: The True Story (Van Gogh füle: A valódi történet) című könyve, amelyben a szerzőnek új dokumentumok alapján sikerült újabb részleteket feltárnia Van Gogh életéről. A kutató a Kaliforniai Egyetem Bancroft Könyvtárában megtalálta annak az orvosnak a feljegyzéseit, aki ellátta a festő sérülését ellátta, miután az 1888 decemberében levágta a fülét.
Az orvos, Felix Rey rajzokat is készített a sérülésről, amelyek azt bizonyítják, hogy Van Gogh a korábbi vélekedéssel szemben nem csak a fülcimpáját metszette le, hanem az egész bal fülét.
Murphy a könyvében további fontos információkat tárt fel arról a fiatal nőről is, akinek Van Gogh átadta a levágott fülét, és arra kérte, hogy vigyázzon rá. A kutatónak sikerült kiderítenie a nő nevét, de mivel családjának ígéretet tett arra, hogy vezetéknevét csak az engedélyükkel fedi fel, a könyvben keresztnevén, Gabrielle-ként hivatkozik rá.

Gabrielle, Gaby, Rachel
A londoni The Art Newspaper azonban a kötetben szereplő adatok alapján a nyilvános archívumokban rábukkant, és azonosította a titokzatos nőt. Mint kiderítették, Gabrielle Berlatier egy Arles-környéki gazdálkodó lánya volt. 1888 januárjában megharapta egy kutya, ezért veszettség miatt Párizsban kezelték. Az orvosi költségek miatt azonban eladósodott a családja, és Gabrielle-nek a fájdalmas kúra után dolgoznia kellett: egy bordélyban volt cseléd és a Café del la Garre-ban is dolgozott takarítóként, ahol Van Gogh lakott egy darabig, mielőtt kibérelte volna a közeli Sárga házat.
Tehát a festő kétségtelenül ismerhette Gabrielle-t. Alphonse Robert, a rendőr, akit odahívtak a bordélyba, amikor Van Gogh levágta a fülét, Gaby néven említette a lányt. A korabeli újságok azonban Rachelként hivatkoztak rá, ám ez lehetett a beceneve is. A dokumentumok szerint nem lehetett prostituált, mivel nem volt tizennyolc éves, túl fiatal volt hozzá.
Gabrielle 1888-ban súlyos traumákon esett át a betegség és a festő öncsonkítása miatt, de később férjhez ment és szép kort élt meg. Van Gogh-gal való ismeretsége titkát azonban mindvégig megőrizte.

Mindent elveszített
A festő őrölt tettének okát a kutatók máig csak találgatják: a füllevágás mögötti okokkal kapcsolatban egyesek a szifiliszből származó paralízisre, mások epilepsziára gyanakodnak, de lehetséges diagnózisként a mániákus depresszió is felmerült. Tény, hogy a megfeszített munkatempóból és a festő életkörülményeiből eredő stressz hozzájárult problémái súlyosbodásához. Van Gogh attól is sokat szenvedett, hogy barátja, Gauguin gyakran fölényeskedő, lekezelő volt vele szemben. Vélhetően ez a feszültség robbantotta ki azt az 1888. december 23-i vitát is, mely során Vincent egy borotvapengével támadt Gauguinra, miután pedig a másik férfi elmenekült, hazament, és levágta bal fülét.
Felépülése után a saint-rémyi szanatóriumba került, ahonnan 1890 májusában a Párizs közelében található Auvers-sur-Oise-ba költözött. Bal fülével együtt van Gogh mondhatni mindent elveszített: Gauguinnal soha többet nem találkozott, a Langlois hídja és a napraforgókat ábrázoló híres csendéletek esetében tapasztalt vidámság és elevenség pedig messze szállt a festővászonról. Bár a művész öncsonkítása után is alkotóereje teljében maradt, utolsó képei nagy része – például az Önarckép levágott füllel, vagy a Gauguin karosszéke – határtalan magányról, bánatról tanúskodik. Nem is bírta sokáig elviselni a rászakadó tengernyi rossz érzést, és annak ellenére, hogy orvosai 1890 júliusában egészségesnek nyilvánították, nemsokára önkezével vetett véget életének. A művész július 27-én, az auvers-i várnál szíven lőtte magát, még vissza tudott vánszorogni abba a fogadóba, ahol lakott, ám harminc órával később belehalt sérüléseibe.