Akár ilyen mondatok is elhangozhatnának manapság, méghozzá valós tartalommal. Ezt persze csak korunk ötletgyárosai gondolják így, akik egyre nagyobb kedvvel veselkednek neki egyfajta alternativ-törtélem kidolgozásának. A sci-fi e kategóriája egyre divatosabbnak mutatkozik, egyre több regény, sorozat, vagy film készül ilyen témában. Népszerűségük pedig nem csak a véletlennek köszönhető, állítja Zelei Dávid, a Bodor Béla-dijas kritikus.

A műfaj lényege
A recept tulajdonképpen nagyon egyszerű, el kell kezdeni a mondatot, méghozzá úgy: „mi lett volna, ha...”. Innentől csak a fantázia szabja meg a határát annak, hogyan folytassuk a gondolatot, de elmondható, hogy divatosnak számítanak azok a folytatások, miszerint a nácik és szövetségeseik megnyerik a II. világháborút, a déliek nyerik az amerikai polgárháborút, vagy a nácik a holdra menekülnek a háború után (igen, ezt is feldolgozták). Ebben a világban elképzelhető, hogy a rabszolgám elment vásárolni, zsidók meg már nincsenek…
Most éppen az ilyen témák vannak divatban, az ötletek tárháza azonban csaknem kimeríthetetlen, de nem is igazán ezen van a hangsúly. Mindegy ugyanis, hogy mi a téma, a lényeg, hogy legyen hiteles.
A témában megszólalt Zelei Dávid irodalomkritikus is, aki szintén kiemelte ez utóbbi tényező meghatározó jellegét: „Egy ilyen film, sorozat vagy könyv esetében nagyon fontos, hogy ez a változás a történelemben – amelyet egyébként divergenciapontnak hívnak – hiteles legyen, vagyis el lehessen hinni, hogy a történelem akár tényleg fejlődhetett volna a műben ábrázolt módon. Ha ugyanis a közönség számra az egész történet alapja megkérdőjelezhető, a mű gyakorlatilag halálra van ítélve.”
Mint az látható, az alternatíva kitalálása önmagában nem nagy kunszt, azonban ezt hiteles formában, izgalmasan, csavarosan tálalni nagyon nehéz, éppen az alapötlet relatív egyszerűsége miatt, továbbá nagyon komoly precizitást igényel, hogy hiteles lehessen.
Mindezek mellett meg kell említeni, hogy a műfajon belül is tovább lehet szegmentálni a témákat, Gavriel Rosenfeld amerikai történész szerint két típus van: a fantasztikus-, és a rémálom-szcenárió. Ez utóbbi az, amikor a történelem egy pontján valami rosszra fordult, majd a világ az általunk ismerttől eltérő módon fejlődött.

Már-már divatos téma
„Az alternatív történelemben játszódó művek a popkultúrában mára zsánerműfajt képeztek, amely egyre népesebb a rajongótáborral rendelkezik” – mondja Zelei. Alternatív-történelem témában egyébként a közelmúlt legnagyobb újdonságának a nemrégiben megjelent Ember a fellegvárban című sorozat számít, mely Philip K. Dick azonos című regényének adaptációja. Dióhéjban a témája, hogy mi lett volna, ha Németország megnyeri a második világháborút. Így leírva és visszaolvasva, elég nagy arcátlanság ezt a témabeli klasszikust ennyivel elintézni, de talán jobb is, így mindenki elolvassa, vagy megnézi, ami egyébként ajánlott, mert bővelkedik izgalmakban és fordulatokban.
Na, de mégis, mitől olyan felkapott mostanában a téma? A nemrégiben Bodor-Béla díjjal jutalmazott Zelei véleménye szerint például a náci tematika azért is vált ebben a műfajban slágertémává, mert megnyugtatja az embereket, elhiteti, hogy a saját világunk a lehető legjobb. „Mindez azért megnyugtató a dolog, mert az eszkalálódott, egész világra kiterjedő fiktív náci uralom zárójelbe teszi a valóban megvalósult borzalmakat, abba az illúzióba ringatva az olvasót, hogy a történelem alapvetően igazságos, és jól alakult, amire nagyjából az egész 20. század cáfolat.”

A műfaj margóin
Vannak a műfajnak erősen halszagú termékei is, ilyen például az Iron sky cimű finn remekmű is, ami gyakorlatilag komolyanvehetetlen, bár erősen kétséges, hogy a komolyság a célok között szerepelt. A történet szerint a vereséget szenvedett nácik megmaradt erőiket hol máshol is összpontosítanák, mint egy rejtett, nyilván horogkereszt alakú holdbázison, felkészülve a galaktikus revánsra. Egyszóval fantasztikusabb, mint amennyire alternatív, de akinek van felesleges egy-két órája, ne habozzon.
Mindemellett vannak más, ténylegesen remek irományok, akit érdekel a téma, annak ajánlott például Stephen King „11/22/63” című időutazós regénye, vagy éppen Harry Harrison műve, a „Steinbeck reciprok”, az Édentől nyugatra.
A téma olykor sokban hasonlít valami klasszikus disztópiához, főként a mondanivaló tekintetében. Azonban ezek a művek a múlt másságában, és leginkább annak hitelességében különböznek az előbbiektől. A korábban idézett Gavriel Rosenfeld is hasonlóan vélekedik. „Az alternatív történetek különböző formákban jelennek meg, hogy a jelenkori világról alkotott eltérő véleményeknek adjanak helyet.” – írja az amerikai történész.