Az esti Budapest belvárosában bolyongani akkor is jó móka, ha éppen nem az Irodalom Éjszakájának eseményeit járja végig az ember. Hogy egészen pontos legyek, nem is tudnám megmondani, milyen az Irodalom Éjszakájának eseményeit végigjárni, mert az érdeklődők tömege, az egyes helyszínek befogadóképessége, a sorban állással szemben való konok elszántságom és a kortárs irodalom iránti érdeklődésem bonyolult konstellációjából semmiképpen sem állt össze az Irodalom Éjszakájának élménykínálata.
De legalább a Sziniszlem remek volt.

Sorok mindenütt
Elöljáróban szögezzük le, hogy pár esztendővel ezelőtt már rendeztek Budapesten hasonló eseményt, de a rendezők akkor összegyűjtött tapasztalata nem tudta lefedni a jelen igényeit. Az izgalmas helyszíneken tartott izgalmasnak ígérkező felolvasásokra a kíváncsiak jelentős része nem jutott be. Vagy az alkalmi előadótermek bizonyultak kicsinek, vagy az érdeklődés múlta felül a rendezők képzeletének zenitjét, tény, hogy minden helyszínen hosszú sor várta, hogy bejuthasson az eseményre. Aztán persze az érdeklődők fele nem jutott be. És mivel minden előadó-térben pontosan félkor és egészkor kezdték ismételni a világirodalmi válogatás egyes szövegeit, a hoppon maradtaknak már arra sem volt lehetőségük, hogy egy másik helyszínen próbáljanak szerencsét. Akármilyen közel is voltak egymáshoz a rendezvény egyes pontjai, azért a villámgyors átsuhanás meg az egyébként meglepően fiatal közönségnek sem sikerülhetett. Így a komótos ballagás, kávézgatás borozgatás maradt, majd egy újabb sorban állás, happy anddel, vagy anélkül.

Kortársak
Pedig az irodalmi kínálat, mint azt az érdeklődők nagy tömege is sejtetni engedte, igazán igényes volt.  
Ízelítőül, a teljesség igénye nélkül ide idézek pár nevet és helyszínt, hogy azok, akik lemaradtak az eseményről, legközelebb majd kétszer is meggondolják, mivel töltik a csütörtök estéjüket: A Katona József Színház társalgójában például Vajdai Vilmos olvasta fel az Északi Tanács Irodalmi Díjával kitüntetett norvég író, Per Petterson Sodrásban című regényének egy részletét. A Földalatti Vasúti Múzeumban Fullajtár Andrea tolmácsolásában volt hallható részlet Ondrej Neff cseh író Sötétség című művéből. A Projekt Galériában Papp Endre olvasott föl Orhan Pamuk török író A fehér kastély című kötetéből. A Margó díjas Totth Benedek Holtverseny című regényéből Dér Zsolt adott elő részleteket az Erzsébet híd egyik kábelkamrájában. A Papnövelde utcai Ráth-ház pincéjében található régi pékkemencénél pedig Mészáros Béla olvasott fel az izraeli Etgar Keret Boldog boldogultak című regényéből.
A felolvasók – ha ez eddig nem derült volna ki – valamennyinek a Katona József színház színészei. Arról pedig, hogy miképpen függ össze az est létrejöttében oroszlánrészt vállaló színház a kortárs irodalommal, legjobb lesz az est rendezői feladatát a fiatal rendező, Székely Kriszta szavait idézni: „A színházi műfaj jó esetben valamiféle lenyomata a mostnak, és ily módon hozzá egyik legközelebb álló műfaj a kortárs irodalom, mert a szerzők szintén hasonló ambíciókkal készítik műveiket.”

Sziniszlem
Mindazonáltal a könyv mégiscsak olvasva a legjobb, ezért inkább kanyarodjunk egy olyan esemény felé, amelyet viszont alighanem képtelenség volna elolvasni.
Az esemény zárókoncertje, a Sziniszlem címen meghirdetett előadás a Katona József Színház előcsarnokában végre nem küzdött a hely szűkösségének problémájával, s így végre valamennyi kultúraéhes érdeklődő kielégíthette kíváncsiságát. Nos, itt valóban nem mindennapi élményben lehetett része a publikumnak.
A színház fiatal színészei – felsorolom őket, mert nagyon megérdemlik: Kiss Diána Magdolna, Péter Kata, Dankó István, Herczeg Tamás, Máthé Zsolt, Ötvös András, Tasnádi Bence, Vajda Milán, Vajdai Vilmos – hiphop-, rap-, illetve reggae-számoknak maszkírozott verseket adtak elő, elképesztő ritmussal, megdöbbentő szellemességgel, bőséges humorral és őszinte trágársággal. A slam-poetry szövegek nagy részét Máthé Zsolt, az Örkény István Színház társulatának tagja írta az elmúlt tizenkét év során, de feldolgoztak az előadók komoly verseket, szövegeket i amelyek ebben a stílusban meghökkentően formabontónak, újszerűnek hatottak, s tartalmuk hirtelen kiszakadt az irodalmi szöveggyűjtemények poros lapjairól. Soha nem gondoltam volna, hogy Vörösmarty Vén cigánya rap változatban is megragadható.