A régi Magyarország utolsó háborúja

MEGJELENT: 2015. április 20. | SZERZŐ: László T. András

Korszerű összefoglaló munka jelent meg az első világháborús magyar részvételről Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc történészek tollából. A régi Magyarország utolsó háborúja, 1914-1918. című kötetet csütörtökön mutatták be Budapesten.

Őskatasztrófa és bűnbakkeresés

Romsics Ignác akadémikus szerint az első világháború történeti értelmezése már rögtön a harcok lezárulta után elkezdődött. A két világháború közti munkákat azonban a bűnbakkeresés jellemezte, minden ország politikusai, történészei és propagandistái az egykori ellenfeleket vádolták a hatalmas áldozattal járó háború kirobbantásával. Nem volt ez másképp Magyarországon sem, ahol leginkább az oroszokat és a szerbeket okolták a négyéves vérontásért.
A téma a második világháborút követően az 1960-as években jelent meg újra a történészek és a társadalom érdeklődésének homlokterében, a nyugaton született munkákban ekkortól egyre inkább teret nyert az a szemlélet, amely a második világháború kirobbanását és szörnyűségeit az első világháború eseményeiből vezeti le, mintegy a huszadik század „őskatasztrófájaként” értelmezve az 1914 és 1918 között történteket – foglalta össze a háború kutatásának történetét Romsics Ignác.

Tankönyv, szakkönyv, ismeretterjesztő kötet
Noha az utóbbi években Magyarországon is több, az első világháborúval foglalkozó munka íródott, az ország háborús szerepvállalását bemutató átfogó, korszerű és szakszerű összefoglalás egészen eddig nem látott napvilágot. Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc munkája tankönyvként, szakkönyvként és ismeretterjesztő kötetként is megállja a helyét.
A könyv felépítése kronologikus, hat – korabeli fotókkal és ábrákkal ellátott – fejezetben veszi sorra a háború kitöréséhez vezető okokat, a háborús évek hadieseményeit, legfontosabb politikai történéseit, valamint foglalkozik a hátország életével is. A szerzőpáros emellett kritikával kezel több, történészi körökben is elterjedt, nem kellően megalapozott nézetet is.
A háború kirobbanásában kulcsszerepet játszott az Osztrák-Magyar Monarchia túlságosan kemény ultimátuma Szerbiához Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása után. Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc ezzel szemben az orosz eltökéltséget is hangsúlyozza művében, a cári vezetés ugyanis teljes támogatásáról biztosította a szerbeket egy esetleges osztrák-magyar hadüzenet esetére, vélhetően szándékosan a háború felé taszítva ezzel az események menetét.

Páduától Belgrádig
Hasonló téves nézetként utasítják el a szerzők azt a véleményt, amely szerint a Károlyi Mihály vezette forradalmi kormány a történelmi Magyarország területi egységét szükségtelenül ásta alá azzal, hogy a magyar határokat garantáló páduai fegyverszünet megkötése után aláírta az ország jelentős részét külföldi megszállás alá rendelő 1918. novemberi belgrádi konvenciót is. A valóság ezzel szemben az, hogy a páduai fegyverszünet nem foglalkozott Magyarország határaival, a belgrádi egyezmény aláírására pedig mindenképp szükség volt a Balkánon előrenyomuló francia haderő megállításához.
„Teljes és egységes képet szerettünk volna adni a világháborúról. A célunk az volt, hogy az olvasók a kötetből ne csupán magáról a háborúról tudjanak meg többet, hanem arról is, hogy milyen volt totális háborúban élni Magyarországon frontkatonaként, politikusként, gyárosként vagy éppen prostituáltként” – fogalmazott Pollmann Ferenc, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója.
Hozzátette azt is, könyvükkel érzékeltetni szerették volna, hogy valami kiemelkedően fontos történt ebben a négy évben a magyar emberekkel, az első világháború igazi korszakhatárnak bizonyult Magyarország történelmében. „Semmi sem történt később úgy, mint korábban. Az akkori eseményeknek még most is nyögjük a következményeit, a háború hosszú árnyéka ma is ránk vetül” – szögezte le a szerző.


Címkefelhő
Megosztás