Az ultra, avagy posztmodern és az ódon világ, a hétköznapok ismétlődő, éppen ezért unalomig ismert realitása és a kísértetektől hemzsegő misztérium keveredik Fehér Béla Ördögcérna című regényében. Vajon kiderül-e, hogy a Sárga Pipacs vendéglő – ahogy éppen filmforgatás dúlja fel a viszonylagos nyugalmat – valójában egy fizikai átjáró a való- és a túlvilág között?

Kép forrása

És bár Fehér Béla, 1949-es születésű író már több regényével sikert aratott, legutóbb 2012-ben írt Kossuth kifli című története megfilmesítésével került újra a közfigyelem középpontjába. A szerzőtől sosem állt távol a 19. századi és annál is régebbi magyar história mellékszálainak kibogozása, ezúttal az ugyancsak patinás Sárga Pipacs vendéglő sokat megélt falai közé kalauzolja el olvasóit. 

A vendéglátóhelyen éppen filmforgatás zajlik, amikor a település megszállott helytörténésze akcióba lendül, hogy kiderítse, igaz-e feltételezése, miszerint a Sárga Pipacs vendéglő valójában egy speciális átjáró a szférák között, egész pontosan az e világi létezés felől a túlvilágra. Az amúgy szorgalmas filmes stábnak tehát nincs könnyű dolga, illetve már csak azért sem, mert szinte csak olyan tagból áll e csapat, akiknek szinte kivétel nélkül komoly problémái vannak a társas kapcsolatok, a párkapcsolatok, valamint a családi vonatkozás tekintetében. Óriási tehát a kalamajka, amolyan karneváli forgatag ez, melyben az idegösszeomlás szélére jutó rendező a Zöldvendéglő című alkotást próbálja tető alá hozni. De ez a történet folyamán végig kétséges, hiszen vagy egy újabb stábbeli botrány, vagy a már említett (ál)tudományos felfedezés következő állomása akadályozza őt a művészi megvalósításban. Az egész történet végül arra fut ki, hogy a többnyelvű kavalkádban milyen eredménnyel jár a nyomozás, mely az intézmény túlvilági kapcsolataira derít fényt.