Régi zenészek, elfelednek titeket

A magyar beatzene eddig ismeretlen fejezeteiről írt újabb könyvet Bálint Csaba. A Rockmúzeum vezetőjének Beatinterjúk II. című kötete a Metro, a Dogs, a Meteor, a Ferm és a Sámson zenekar sztoriját meséli el, mára elfeledett közreműködők megszólaltatásával.

Kép forrása

„Érdekelnek a kezdetek, a fehér foltok. Szinte semmit nem tudtam például Demjén Rózsi Bergendy előtti zenei pályafutásáról, így felkutattam 1970 előtti zenésztársait és feltérképeztem a történetet. Rájöttem, hogy a beatkorszakban kezdődött minden, ami később a rockban fontos lett” – mondta a szerző, aki az első kötetben az Illés, a Hungária, az Omega és a Syrius létrejöttét és kezdeti éveit dolgozta fel.
A mostani könyv szomorú aktualitása a hatvanas években indult számos kiváló zenész, Benkő László és Mihály Tamás (Omega), Balázs Fecó (Taurus, Neoton, Korál) és Bergendy István közelmúltbeli halála. „Amikor kötetbe szerkesztem a korábbi interjúkat, kutatási eredményeket, mindig újrafésülöm az anyagot, a korábban körbe nem járt kérdéseket pontosítom az interjúalanyokkal - ha még meg lehet kérdezni őket. Sajnos többen már nem élnek azok közül, akikkel az elmúlt tíz-tizenöt évben sikerült beszélnem” - idézte fel a szerző.
Miközben a hazai rockműfaj a beat szertelen amatörizmusából nőtt ki, már a hatvanas években remekművek születtek. „Persze a jobbak feljebb jutnak, a kevésbé tehetségesek jobbára kilúgozódnak, de a beatkorszakban ez még nem volt ilyen élesen elválasztható.”
A Beatinterjúk II. talán legizgalmasabb része az a nyolcvan-kilencven oldal, amiből kirajzolódik az Omega és az Illés utáni harmadik nagy, a Metro története, számos, ma már elfeledett szereplővel. „Megszerettem a beatkorszak szereplőit. Szédületes arcok, igazi úttörők. Főképpen az lett szimpatikus, hogy jó részüknek ez csak móka volt: elvégezték az egyetemet, átléptek egy polgári életbe, nem vált megélhetésükké a zene, így ma talán jobb szívvel emlékeznek ezekre az évekre.” Azt is kevesen tudhatták korábban, hogy Delhusa Gjon a Bergendy, Révész Sándor az Echo tagja volt, szinte mindenki számos formációban fordult meg hosszabb-rövidebb ideig.