Kittenberger-emlékerdőt telepít az Ipoly Erdő Zrt. Kismaros térségében, az erdőben tízezer tölgy- és vadgyümölcs-csemetét ültetnek el. A Börzsönyhöz erősen kötődő, nemzetközi hírű Afrika-kutató nevét viselő erdőhöz csatlakozik majd egy kis pihenőhely is, ahol emlékoszlopot helyeznek el a vadász-író, Kittenberger Kálmán emlékére.

Kép forrása

A helyszín egy könnyű sétával elérhető az erdőgazdaság által rekonstruált Rózsakunyhótól, amelyről Kittenberger barátja és vadásztársa, Fekete István író közös vadászataikat is megörökítő műveiben lehet olvasni.
Az új erdőt és az emlékhelyet a vadak károsításától kerítés védi, amelynek létesítéséhez a területen gazdálkodó Börzsönyi Borostyán Vadásztársaság jelentős forrással járult hozzá.
Nagyapám - szintén nagy vadász - jóban volt „Kálmánnal”, sokat mesélt róla. Apró kölyök koromban sokat nyaraltunk Nagymaroson, láttam is a nagy vadászt, a főutcán sétált, de halvány emlékeim szerint már nagyon össze volt töpörödve.
Kittenberger Kálmánnak ugyanis Nagymaroson volt egy nyaralója, amit Sylvia Laknak hívnak ma is. A ház mögötti hegyoldalban van eltemetve kedvenc vadászkutyája, Szikra, sírkövének felirata máig olvasható.
„Kálmán” Több könyvet írt kalandjairól, gyerekkoromban habzsoltam írásait. A Vadászkalandok Afrikában volt a legemlékezetesebb, meg A Kilimandzsárótól Nagymarosig.
Az előbbiben szerepel az alábbi izgalmas oroszlánkaland:
„A Lettima-hegyek alól, súlyosan megsebesülve, tizenkét nehéz és sok apró sebtől és nagy vérveszteségtől elgyengülve hoztak a másszaiak Mosiba. Június 11-én reggel leütött egy oroszlán. Mindez nem történt volna, ha puskám a második lövésre nem mond csütörtököt, midőn a meglőtt oroszlán támadott, és közelre kellett várnom, mert a magas fűben nem láttam. Irtózatos küzdelem volt ez, és senki sem volt a közelben. Végre bal kezemmel elkaptam a nyelvét, s azt erősen megrántottam. Ez a bestiát annyira zavarba ejtette, hogy volt időm a rossz patront kirántani, ismételni, s az ellenfelemet szembe lőni.” Így regéli az utókornak meséjét a nagy vadász.