Bibó Istvánról a rendszerváltás közvetlen közelében, annak első éveiben lehetett többet hallani. Ez egyrészt annak is volt köszönhető, hogy a Bibó Kollégiumból indult el egy rendkívül markáns politikai szándékkal és tudással felvértezett csoport. Bibót sokan a 20. század legnagyobb magyar demokrata politikai gondolkodójának aposztrofálják. Egyedülállóan erős gondolatvilágát most a Bibó megmondja című kötetben szerkesztette egybe Király Levente.

Kép forrása

Játsszuk el a rácsodálkozót, és tegyük fel a laikus kérdést, mintha a rendszerváltás után született generáció tagja lennénk: Miért fontos Bibó István ma? A kötet megjelenése okával is egyenlő a kérdésre adandó válasz: Bibó több, mint gondolkodó, több, mint demokrata, több, mint akadémikus és több, mint könyvtáros. Bibó szellemi vezető, példakép, látnok volt, akinek üzenete nem csupán az aktuálpolitikai erőtérben számított, hanem kortalanul használható, akár még ebben a váratlanul (?) mindent meghatározó negyedik ipari forradalomtól megittasult „szép új világban” is. Tény, hogy a rendszerváltás első éveiben, a kilencvenes évek első felében több munkáját is kiadták, nevét újratanulta a társadalom, igaz, főként az értelmiségiek, s azon belül is azok, akik aktívan politizálni kezdtek. A Bibó megmondja című kötet amolyan füveskönyv, egy olyan összegzése a bibói univerzumnak, melyben a tőle származó bölcsesség legfontosabb, legalapvetőbb gondolatait fűzte egy kötetbe a szerkesztő. S mint olvasható: „A válogatás alapjául a Magvető Kiadó és az MTA Történettudományi Intézet közös kiadásában megjelent, négykötetes Bibó István: Válogatott tanulmányok című kiadványa szolgált.”