Délszláv íróháború

MEGJELENT: 2019. október 17., csütörtök | SZERZŐ: Rácz

A Frankfurti Könyvvásár nyitórendezvényeként szervezett nagyszabású irodalmi gálán évről évre kiosztják a Német Könyvdíjat, Európa egyik legrangosabb irodalmi kitüntetését. A német nyelvű alkotásokat díjazó elismerést ez alkalommal egy Heidelbergben élő, de Boszniában született író, Saša Stanišić kapta. A bosnyák származású szerző, ünnepi beszédében nem finomkodott és egyszerűen hazugnak nevezte az idei irodalmi Nobel-díjas Peter Handke életművét. 

Kép forrása

Saša Stanišić most díjazott könyve, a Herkunft (Származás) a boszniai háború idején szüleivel Heidelbergbe menekült és ott felnőtt író személyes sorsát, útkeresését ábrázolja. Stanišić tehát úgy érzi, hiteles képe van mindarról, ami Jugoszláviában történt a kilencvenes évek elején, ha valaki, hát ő pontosan tudja, mit jelent a polgárháború.
Nem így az elmúlt napok másik kitüntetettje, Nobel-díjas Peter Handke, aki egyfelől ugyancsak német nyelvű szerző, másfelől azonban ugyanúgy délszláv (karintiai szlovén) gyökerekkel rendelkezik, mint Stanišić.
Most aztán nehéz is másképp értelmezni a két kitüntetést, mint két politikai-kulturális állásfoglalást, amelyben Handke elismerése a politikai korrektséggel szemben is vállalt irodalmi értéket képviseli, Stanišić pedig a polkorrekt irodalom értékét. (Persze az vitathatatlan, hogy a Herkunft valóban az idei év nagy irodalmi sikere volt.) Mindenesetre Stanišić beleállt a helyzetbe és a frankfurti Kaiserhalléban tartott ünnepi beszédében alaposan lehordta Handke díjazását és Handke értékvilágát. 
„Azért állok itt, hogy azt az irodalmat ünnepeljem, amely leírja az időt, de az az idő, amit Handke leír, sohasem létezett Boszniában … művei egy olyan valóságnak köszönhetőek, amely Handkénél csak hazugságból áll” – mondta a Német Könyvdíj kitüntetettje, aki ezek után csak „a Nobel-díj ötven százalékának”, azaz a szintén idén díjazott lengyel Olga Tokarczuknak gratulált. 
A terem felállva tapsolta meg Stanišićot.
Handke ezenközben szülőfalujában, Griffenben (Grebinjben) tartott előadást, ahol újságírói kérdésekre is válaszolt volna. Mikor azonban azt kérdezték a Nobel-díjastól, hogy mit szól Stanišić kritikájához, Handke dühösen reagált: „a reakciókra adott reakciókra adott reakciókra” kellene válaszolnia, de őt az ilyen viták nem érdeklik. „Író vagyok, Tolsztojtól, Homérosztól, Cervantestől jövök, hagyjatok engem békében az ilyen kérdésekkel” – vágta oda, majd mérgesen távozott. Az ajtóban még megjegyezte, hogy ezentúl nem nyilatkozik újságíróknak, mert azokat úgysem érdekli az irodalom.
Megosztás

Egypercesek

Rajzfilmünnep a Mézga-családdal

Rajzfilmünnep a Mézga-családdal

„Számos helyszínen lesznek kísérőprogramok, beszélgetések, a gyerekeknek kreatív foglalkozások”

Adyt énekel a Makám

Az Ady-műsor a bécsi Collegium Hungaricum felkérésére, a költő halálának századik évfordulója alkalmából született

A vizuális kultúra két mogulja

A szinte az egész huszadik század filmtörténetét átölelő kötet merész vállalkozás

Rendszerváltozásról Bukarestben

A román mozikban évente tizenkét magyar filmet mutatnak be

A géniusz birodalma

Szabados György-napot rendez a Magyar Művészeti Akadémia