A társas érintkezés mindennapi szabályait foglalta össze új könyvében Görög Ibolya, ex-protokollfőnök. A Mindennapi maceráink című kötet rögtön az elején jelzi, hogy az új nemzedékek számára inkább kötelező nyűgnek számít sok olyan formula, szokás, szabály, a hétköznapokban szükséges (?) illem- és viselkedési rendről. Egy biztos, az alapossággal megírt könyv remek útbaigazítást ad minden rendű-rangú embernek.

Kép forrása

Figyelve a különféle új generációk kultúráját, azt gondolom, hogy a „zöm” magát a „társas érintkezés” kifejezést sem érti egészen. Persze most sokan megorrolhatnak rám, de kitartok emellett: emberöltőről-emberöltőre csökken kultúránkat átélő társaink száma. Görög Ibolya Mindennapi maceráink egyszerre viselkedéskultúrát, művelődéskultúrát igénylő és igenlő kötet, másrészt kifejezetten gyakorlatias abban a tekintetben, hogy a szerző korábbi, népszerű könyvéhez hasonlóan könnyedén, olvasmányos, érdekfeszítő módon vezeti be az olvasót a társas érintkezés tudományába. 
A kiadó is úgy gondolta, hogy kissé kivastagítja Görög Ibolya respektjét, ezért tudatja röviden az olvasóval, hogy a szerző 1987 és 1999 között volt a Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályán, ahol hét miniszterelnököt szolgált ki tanácsaival, szakértelmével. Igen, megbízhatunk benne. 
A kötet nagyon sok témát érint, így többek között a köszönések, a fürdőszoba, a cipőpucolás (?!) az ágyazás, a reggeli kávé-cigi kombó, a reggelizés, a háziállat-tartás, az esti elfoglaltságok etikettjéről olvashatunk a szakértőtől. Ezeken túl ugyancsak szó esik a divat, a korosztályi ellentétek, pénztárcakérdés, a ruhaápolás, az utcai viselkedés, a gépkocsival és abban történő viselkedés, a tömegközlekedésen való utazás, a külföldi utakon való részvétel, a nyaralás, a gyerekekkel való utazás, a telekszomszéddal való együttélés szabályairól fortélyairól, a munkahelyi, családi, baráti, vendégségbeli, ajándékozási, vásárlási, szülő-tanár viszonybeli, telefonálási, zenehallgatási, színházi, éttermi és kávéházi, báli alkalmak szabályairól. 
Áttekintve a sok écát, melyet megoszt velünk, úgy vélem, hogy mindenkinek sok-sok tanulnivalója van, nemzedéktől, kortól, beosztástól, társadalmi elhelyezkedéstől függetlenül. 
De hát, az udvarias is holtig tanul, az udvariatlan meg tán egy kicsit tovább.