Az éhezők viadala, az Alkonyat, illetve Az útvesztő című történetek megfilmesített változatai óta tudjuk, hogy a mai tízen- és huszonévesek már nem Harry Potter és a Gyűrűk ura vonzásában azonosítják önmagukat.  A felnőtt társadalomtól való elkülönülés igénye lett az új nemzedékek egy részének alapfilozófiája, melyet Alexandra Bracken Sötét elmék című regényében is megtalálunk, és amely korábbi társaihoz hasonlóan ugyancsak nagy sikerű filmváltozatban is átélhető.

Kép forrása

Bracken történetében egy titokzatos és súlyos betegség tizedeli a Föld népességét, mely nyavalyából jópár fiatal különleges képességekkel feltöltekezve gyógyul meg. Az újfajta szuperembereket elkülönítik a társadalomtól, amolyan átnevelőtáborba zárják, de a főhős leányzó, Ruby Daly többekkel együtt megszökve csatlakozik az ellenálláshoz. 
Hasonlóan a fent idézett immár klasszikus sagakhoz, a saját szabadságáért küzdő maroknyi csoport története további részeket is megélt, a Sötét elmék mellett máris ott van a folytatás, a Sötét játszmák és a Sötét hajnal is. 
S miként az elszánt és bátor Ruby és barátai, szerelmei, úgy a mostani új nemzedék tagjai is a tapasztalat és tudásszerzés nagy kalandját kívánják megélni, ahogy szüleik és nagyszüleik generációja is. Csupán annyi az eltérés, hogy míg azok számára, mondjuk az észak-amerikai indiánkultúra volt minden erkölcsiség és hősiesség példamutató ikonográfiája, addig a mai ifjaknak egy földtől jobban elrugaszkodott, talán ki is mondhatjuk, valamelyest színesebb fantáziákkal felékszerezett, alternatív útvonal kínálkozik a sokszor félelmetesnek tűnő felnőtt világ elől  való meneküléshez.