A szakasz, JFK, Tőzsdecápák, Született július 4-én, The Doors, Született gyilkosok, csak, hogy a legismertebb, s legelismertebb filmjeit említsük. Számos játékfilmjét követően a többszörös Oscar-díjas Oliver Stone az ezredforduló első évtizede után dokumentum- és tényfeltáró filmek készítésébe fogott. Ebbe a sorozatba tartozik a Putyin-interjúk című négyrészes beszélgetés-sorozat, melyet nemrég könyv alakban is megjelentettek, nálunk Magyarországon is.

Kép forrása

Kétségtelen, hogy Oliver Stone korábbi játékfilmes munkássága, bizonyos témák, ügyek érdekében tett harcos kiállása, társadalmi szerepvállalása igen magasra tette fel a lécet, így amikor Stone a dokumentum szcénájára ért, akkor is azt a magas minőséget, harcos attitűdöt várta el tőle a publikum. Nos, ehhez képest a Putyin-interjúk, nem lett egy harcos, karcos, mindent felforgató, botrányos, tabudöngető „mű”. Tény az is, hogy az interjúkban hallható, s most már olvasható válaszok egy része közismertté vált a putyini imágóépítés során kiadott cikkekben, portréműsorokban, s leginkább az internet különböző oldalain. Oliver Stone ugyanakkor mégiscsak eredetit tett le az asztalra, ugyanis ilyen kimerítően, ilyen lelkesedéssel még egyetlen amerikai alkotó, újságíró, rendező sem faggatta Vlagyimir Putyint, mint tette ő. 
A Putyin-interjúk természetesen teli vannak Oroszország első embere magánéletének megannyi, eddig kevéssé ismert részleteivel, annak többé-kevésbé kényes elemeivel, illetve azokkal az országvezetői, bel- és külpolitikai vonatkozásokkal, melyekről már sokan kérdezték Putyint, de sosem volt ilyen barátságos hangnemben folyó kérdezz-felek, mint a neves rendezővel folytatott diskurzusban. Stone-t pedig nem kell félteni, korábbi filmjei kapcsán viselt perei, küzdelmei már megtanították, hogy a nagypolitika egy olyan mélyvíz, melybe nem úszógumival, hanem tengeralattjáróval kell bemártózni.