Grét, a vigilante főhősnő

A szerző még a Vörösmarty téren adott interjúk egyikében úgy fogalmazott a kötetről: „Igazából egy társadalomkritikát is tartalmazó, úgynevezett kalandregény, de nagyon mély társadalmi mondanivalót is hordoz.” Úgy tűnik Szele Anna író, Felejtsd el a Lajost! című regénye, mely a legutóbbi ünnepi könyvhéten kapott nagyobb nyilvánosságot, érzékeny, kifinomult alkatú nők látásmódján, bölcsességén átszűrve mutatja be a mai magyar valóságot.

Kép forrása

Miért is kell elfelejteni „a Lajost”? Talán mert nem ér egy lukas garast sem, mert egy nímand. Vagy tán azért, mert a harmincas éveiben járó Grét, a regény főhősnője, rá kell, hogy jöjjön, hogy számára egy férfi nem a további problémák gerjesztésére kell legyen, hanem a problémák megoldására, Lajos pedig nem igazán a megoldást jelentő alak. De vajon nem így van mostani, 21. századi magyar valóságának oly sok részletével is az ember? Vajon nem kell-e rájönnünk nap, mint nap, hogy életünk darabjai egy, az egészről lemálló töredezés morzsái? Vajon nem egy általános bizonytalanság tartja-e fogva a hétköznapok harcosait, a küzdő férfiakat, nőket, akik nem találnak biztos fogódzót? Szele Anna hőse, Grét, ugyanúgy feltehetné ezeket a kérdéseket, ő mégis megy előre élete megannyi mókás, és kevésbé mókás epizódján át. Jóra, humorra érzékeny, naív és mégis valóságkereső, rácsodálkozó alakján keresztül egy egész társadalom tárul az olvasó szeme elé, a mai Magyarország egy olvasata. A harmincas nő pedig szentimentális, vágyódó, élményektől duzzadó, kalandvágyó de óvatosságában intelligens. Grét okos meglátásai, apró részletekre való figyelme kifinomultságra utal, nyugtázhatjuk a regény olvasásakor.  Káli István író, szerkesztő pedig többek között így ajánlja Szele Anna új regényét: „…miközben elmeséli Grét, a vigilante főhősnő kalandjait, élményeit, nem áll ellen a saját szövege belső, kényszerű sodrásának, így a kiemelt ellentéthez elkerülhetetlenül újabbak kapcsolódnak: a lent és fent, a kint és bent, a szép és rút, a derű és ború, az idő és időtlenség, a valós és képzeletbeli…”