Film készül Jan Palach cseh egyetemistáról, aki 1969. január 16-án – tiltakozásul a Varsói Szerződés megszálló csapatainak bevonulása, a prágai tavasz eltiprása ellen – felgyújtotta magát a prágai Vencel téren, az ország védőszentjének, Szent Vencelnek a szobránál. 

A film elsősorban a diák belső fejlődésére, gondolataira helyezi a hangsúlyt. A forgatókönyvet Eva Kanturková ismert cseh író, a Charta 77 emberi jogi mozgalom egykori szóvivője írta. Rendezőként pedig a történelmi dokumentumfilmek alkotójaként elismert Robert Sedlácek jegyzi az alkotást. Jan Palachot Viktor Zavadil cseh színész alakítja. Az egyelőre cím nélküli film ünnepélyes bemutatóját 2018. augusztus 21-re, a Varsói Szerződés hadseregei csehszlovákiai bevonulásának ötvenedik évfordulójára tervezik. 
Palachról 2013-ban Agnieszka Holland lengyel filmes már készített egy háromrészes televíziós sorozatot Olthatatlan (Horící ker) címmel. Az alkotás több cseh díjat nyert.
Jan Palach életében a prágai tavasz komoly fordulatot hozott, sok vitában, találkozón vett részt. Segített megalapítani az egyetem hallgatóinak tanácsát. A rendelkezésre álló források szerint Palach már 1969 elején fontolgatta valamilyen radikális akció elkövetését, amely felrázná a közvéleményt. Ezek között szerepelt a csehszlovák rádió elfoglalása, és egy általános sztrájkfelhívás beolvasása. Végül az önégetés mellett döntött, amelyet számos hasonló tett követett Csehszlovákiában. Tette után még három napig küzdöttek életéért az orvosok. Temetésén több mint hétszázötvenezer ezer ember vett részt.
Akkoriban – lelkes ifjú novellistaként – a Szocreál együttesében kergettem a labdát. Az edzések után néhányan Csurka Pista bácsival (nekünk ifjoncoknak bácsi volt és óriás) rendre betértünk az Üllői úton a Két medve elnevezésű csehóba, hogy becsapjunk egy-két-három sört – keverve a világosat a barnával, mert úgy gyorsabban hat.
Természetesen szóba került Jan Palach megdöbbentő áldozata is. Volt véleményünk róla, talán csodáltuk is bátorságáért. Pista bácsi azonban leintett bennünket: „Ilyet nem szabad tenni!” – és egy kissé súlyosabban eresztette az asztalra a korsóját.
Megittuk a maradék sört, fizettünk és kik ki ment a dolgára a téli szürkületben.