Vajon hol van az lefektetve, hogy ember vagy egy emberpalánta hány éves korától lesz szerelmes a versekbe? Hát, úgy tűnik sehol. Viszont a Tilos az Á-könyvek szerkesztői és kiadói gárdája úgy döntött, hogy akár tabu, akár nem, ők már kamaszkorban megszerettetik a tizenévesekkel a lírát. Talán jól éreztek rá, hogy ez bizony merész de mindenképpen nemes céllal bíró vállalkozás, hiszen versnagyhatalom lenne a magyar, vagy mifene. A Szívlapát sikere nagy eséllyel jósolható, de persze aki parázós, az ne tegye meg a téteket.

A Szívlapát antológia öt egyenként harminc verses ciklusból áll, melyekben a szerelem, a születés-elmúlás, istenkeresés-lét-nemlét, ars poetica és történelem-közélet témájáról szólnak a költemények. Fontos szempont, hogy a kötetben ma élő alkotók versei olvashatók, a már nem élő klasszikusok szándékosan nem kerültek bele a válogatásba. Érdekesség, hogy aki alaposabban, vagy többször elolvassa a kötetben található verseket, biztos talál olyat, mely több ciklusba is beleillik, de ez a lehető legtermészetesebb dolog az életet visszatükröző irodalmi alkotásoknál. Nyolcvanöt mai költő százötven versét olvashatja a kamaszkorú közönség a Szívlapát című antológiában. A válogatás nem volt könnyű abban a tekintetben sem, hogy a kortárs költészetet volt hivatott megismertetni és megszerettetni a mai tizenévesekkel. 
A kettős cél: miszerint ismerjék meg a mai tizenévesek a mai magyar költészetet és az, hogy ne kerüljön avatatlan kezekbe a súlyosabb témákat érintő, illetve a merész szlenget használó vers, azt kellett eredményezze, hogy a kamaszoknak szánt válogatáskötetet végül ellátták egy +16-os karikával. A dilemmáról Péczely Dóra, a kötet szerkesztője egy helyen úgy beszélt, hogy mivel kamasz a tizenkét éves gyerek is, akinek nem szívesen adná a kezébe az antológiát, ezért volt szükség a korhatárjelzésre, illetve nagyjából a felső középiskolai korosztály az első számú célközönség. De onnantól felfelé bárki.