Ha nagy hirtelen nem ugrik be, hogy ki is az az Oliver Sacks (1933 – 2015), akkor emlékezzünk az Ébredések című nagysikerű amerikai filmre (főszereplő Robert de Niro és Robin Williams). Emberünk regénye alapján készült ez a majdnem Oscar-díjas mozi. A most ajánlott Mozgásban – Egy élet című kötete egy nyughatatlanul kutató, dolgozó és motorokon száguldozó ember önéletrajzát tárja elénk. 

Érdekes, bár kétségtelen nagyobb helyet igénylő megoldás lenne, közös sorsvonásaik okán összevetni Csáth Géza és Oliver Sacks életútját. Ugyanis, Csáthhoz hasonlóan Sacks, orvos létére maga is drogfüggő volt és író. Az amerikai neurológus, aki tizenhárom könyvvel örvendeztette meg a világot, Csáth Gézához hasonlóan szenvedélyes, akkurátus és persze művelt, okos ember volt. Sacks könyvei alapvetően munkájához, a neurológiához köthetők, hiszen a szerző von Economo betegségben, Tourette szindrómában és Parkinson kórban szenvedőkkel foglalkozott, könyvei, legyenek azok tudományosak, vagy irodalmiak, ezekről szóltak. 
A Mozgásban – Egy élet című kötetben Oliver Sacks végigveszi élete minden fontos momentumát, motiváló tényezőjét, fontos bár apró és kevésbé apró részletét. A kötet amúgy majdhogynem amolyan On The Road by Kerouac, hiszen az akkor harmincas Sacks is hasonló életigazságok mentén vágtatja végig Kaliforniát a különféle motorkerékpárok nyergén, főként a beszáguldani vágyott úton és útmentén élve, mint a legendás hippiregény hősei. Sacks drogfüggősége pedig hát – no, lássunk csodát! – a hatvanas években nem, hogy nem volt egyedi, de ezzel simán beleolvadt az akkor már megizmosodott, ellenkultúrát követelő tömegbe. Javára legyen mondva, hogy regényes, száguldozó életfejezete a lázongó évtized végére már nem lángolt úgy, és megkezdte írói, szakírói munkásságát. A kötet ezt az időszakot is jelentős részletességgel mutatja be, ahogy Sacks egyre elismertebb és népszerűbb lesz az Egyesült Államok illetve a nagyvilág tudományos színtere előtt, egyes köteteit több, mint húsz nyelvre fordítják le. Ahogy egyre jobban elmerült a neurológiai kutatásokban, tudományos munkában, melyekről időnként kiad egy-egy könyvet, egyre nagyobb respektje lesz, a New York Times 1990-ben pedig már egyenesen úgy hirdeti műveit, hogy azok „a mai orvostudomány egyfajta udvari költőjének” alkotásai. Naplónak, önéletrajzi regénynek is betudható kötete totális próza, egy folyton alkotó elme nyughatatlan izzásáról.