Tisztelt Olvasó, vigyázat! Rendkívül személyes vallomás következik! Most elárulom, hogy én is szülő, sőt nagyszülő vagyok! Igaz, még nem dédszülő. Viszont így is totálisan átérzem és rendkívül jónak, mi több, aranyosnak, kedvesnek és hasznosnak tartom Bartos Erika Te is voltál kicsi, dédpapa? című új kötetét. Könnyű dolgom van ajánlani most.

Bartos Erika, a Pro Familiis-díjjal kitüntetett meseíró, korunk Janikovszky Évája, aki klasszikusnak számító elődjei szellemi lábnyomát követve a gyermekek hangján szól, s azok gondolkodásmódján, lelkületén bölcselkedve érteti meg velünk, felnőttekkel és velük, gyerekekkel, hogy mi is az összefüggés és az átjáró a gyermeki és a felnőtt világok között. A Te is voltál kicsi, dédpapa? egy ilyen hidat jelentő kötet, egy rendkívüli mese arról, hogy egy dédszülő el tudja mesélni, milyen volt, amikor – szinte hihetetlen, de – ő is volt apróka, aki a nagyok lába között tipegve figyelte a számára elérhetetlenül óriási világot. 
Bartos Erika előző kötetének folytatása ez, ahol ugye a dédi, a dédmama mesél pöttömnyi koráról, majd az óvodás, kisiskolás, nagyiskolás korszakairól.  A kiindulópont itt is ugyanaz a gyermeki rácsodálkozás: valóban lehetséges volna, hogy a dédi valaha is olyan kicsi volt, mint mi gyerekek? A Móra Kiadó gondozásában megjelent új kötetben végigkövethetjük a különböző életszakaszokat, melyek a teljes emberi élet színes skálájának alapját jelentik. Kicsik és egy kicsit nagyobbak így tudhatják meg, hogy a dédszülők igenis ugyanúgy a mamájuk hasában növekedve kezdték, aztán újszülöttek, s csecsemők, tipegő-totyogó babák, mászkáló, dumáló bölcsisek, ovisok, majd iskolások és végül felnőttek lettek. Az izgalmas, egyszerű szövegezésű, de érzékletes mesefűzért a szerző már közkedvelt illusztráció teszik feledhetetlenebbé, bájosabbá.