Annak idején a Pesti barokk című könyve körül kialakult kisebb botrány okán szólaltatták meg. A kritikusok egy része akkor azzal vádolta Dés Mihály írót, hogy regénye nőgyűlölő, mely miatt konfliktusa támadt a Szépírók Társasága tagfelvételekor. Így most mi inkább nézzük Dés 2014-es Hacsak úgy nem… - Zsidó alapviccek című, lényegesen könnyedebb kötetét.

És bár a bevezetőben azt írtam, hogy lényegesen könnyedebb, de nem kevésbé tartalmas korábbi, más műveihez képest a Hacsak úgy nem című kötet. Dés Mihály zsebkönyv formátumú kiadványa már az alakzat szintjén is jelzi, hogy ez nem egy elejétől a végéig folyamatában olvasandó könyv, hanem egy olyan gyűjtemény, mely – és hát ugye viccekről van szó – bármikor, bárhol elővehető, és tetszés szerinti oldalon felüthető darab.  A válogatást elvégző Dés Mihály kissé gyónás-hangulatú előszavában arról mesél többek között, hogy természetesen már számos zsidóvicc gyűjtemény látott napvilágot magyarul, de meglátása szerint ezekből mindig hiányoztak az alapviccek. Ezért gondolta, hogy akkor legyen egy olyan antológia, melyben főként az alapviccek kapnak helyet.
A zsidóviccek kapcsán fontos tudni, hogy a humor a zsidó kultúra része. Talán még a jellegzetes zsidó humort is Isten plántálta az Ószövetség népének lelkületébe. Az biztos, hogy a zsidóviccek, a zsidó témájú gegek nélkül nem, hogy szegényebb lenne a világ, de egyenesen érthetetlenebb. Az alapvicceket olvasgatva – újra – megállapíthatjuk, hogy a zsidók olyan vicceket szeretnek magukról mesélni, melyben az önkritika, az önirónia jelentős szerepet játszik. A kötetet Dés Mihály úgy állította össze, hogy az egyes tematikai csokrok alapján az avatatlan olvasó fontos jellegzetességeit ismerheti meg a zsidó kultúrának, a zsidó népnek. Az antológia szerkesztője külön fejezetet szentelt többek között a zsidó összetartás, a gójok és zsidók, az antiszemiták, a hívők és hitetlenek, a csodarabbik, az üzlet, az érvényesülés, a szerelem és a házasság, a politika és a vészkorszak témaköreinek.