Húshagyókedd lévén, s, ha ragaszkodván hagyományainkhoz, immár hússzó ideig nem lesz illendő a konyha körül sertepertélnünk, még könyvek sormájában sem. Utoljára tehát emlékezzünk meg Vinkó József nemrég megjelent Konyhamalac című kötetéről, amely természetesen a gyomrot veszi célba, de nemcsak azt, hanem a pallérozandó, vagy pallérozásra áhító elméket is.

Mert, hogy Vinkó már jó ideje vezeti a Szellem a fazékból című rádiós műsorát, melynek alapötlete és annak folyományai most visszaköszönnek új könyvében, Konyhamalac című kötetben. A rádiós műsornak ugyanis ugyanaz a veleje, amit már nagyjából Krúdy Gyula is felfedezett, művelt: a magyar gasztronómiai anekdotatár irodalmi szintre való emelése, felemlegetése. És ez persze más magyar szerzők is hangsúllyal írtak az étkezésről, ételekről, mint mondjuk Berda József költő, de nem idegen más országok, népek konyhakultúrájának dicsőítésétől sem, hiszen így van ez például Petroniusnál, Hrabalnál vagy Vonnegutnál is. Azt az effektust pedig vélhetően sokan ismerik, hogy a „Magyar ember, evés közben nem beszél” mondás ellenére az étkezést jóízűvé teszi, ha azt más jellegű, de az evéshez, az ételekhez jól kapcsolódó cselekvéssel párosul, például gyerekeknél mesélés, felnőtteknél anekdotázás. Vinkó József szeretheti a gyomrát és bizonyára azt vallja, hogy enni márpedig jóízűen kell, ezt a nyálelválasztást megindító oldalténykedést emeli a középpontba azzal, hogy új könyvében csak mesél és mesél. Mesél a régmúlt idők ismert alakjainak étkezési szokásairól, a magyar történelem és művészettörténet legismertebb figuráinak kedvenc ételeiről, illetve azokról a helyzetekről, melyekben az ételek, az étkezések játsszák a főszerepet. Az egyes epizódok az anekdota műfajt váltva konyhapraktikai leírásokat is tartalmaznak, olyan mesterségbeli fogásokat, nagyanyáink, dédanyáink, ükanyáink gasztronómiai trükkjeit, melyeket korábban akár Krúdy Gyula vagy Móra Ferencné köteteiből is megismerhettünk.