Hát, nem is tudom, hol kezdjem. A nő működése című kiadvány immár sokadszorra köszönt vissza rám az antikváriusnál, s ezúttal engedtem a csábításnak és elmerültem benne. A vicces rajzokkal kísért viccesnek szánt szövegek mégsem töltötték be vélt küldetésüket, mivel úgy tűnik, mi férfiak még mindig hülyének nézzük a nőket. És magunkat is.

Mert, hogy ez a jobb híján füzet formátumú kiadvány maximum paródiája lehet ennek a megismerésnek, ismeret-, avagy tudásanyagnak, amit a sikeres együttműködés zálogaként a férfiaknak birtokolni kellene a nőkkel kapcsolatban. A nő működése című munka szerkesztői – Martin Baxendale és Gábor Anikó – az alcímben pontosan utalnak rá, hogy valójában mi is ennek a kiadványnak a kategóriája: használati útmutató. Ugyanakkor a férfi és a nő anatómiai felépítése, a szexualitással, szerelemmel, társas együttléttel, házassággal, gyermekvállalással, valamint hisztis-, kiismerhetetlen, kiállhatatlan, stb. nővel való poénkodás közhely-bombasztjain túl nemigen mond újat a könyvecske. Azzal pedig, hogy a nőhöz használati útmutatót ad, valahol – szerintem legalább is – tovább erősíti az olvasókban azt a képzetet, hogy a nő, valójában egy tárgy, vagy legalábbis valaminek a tárgya, ha másé nem, hát Luis Buñuel filmrendező után szabadon: a vágyé.
Az oldalakon egy-egy témát egy-egy, mondhatni frappáns rajz, illetve az ahhoz tartozó szögegyszerű, pár mondatos megállapítás található, de ismétlem: semmi különösebben ötletes nincs benne, még olyan szinten sem, ahogy jól eltalált rajz képaláírásaként ezt meg lehetett volna tenni.
Arra viszont nagyon jó ez a kis kötet, hogy újra rájöjjünk, hogy lelki magunkon púpként viselt prüdériánk, álszemérmünk miféle ostobácska, gügye, butus irányok felé vihet el minket, legyünk akár férfiak vagy nők. Mert e kiadás igénye bizonyára egy apró piackutatásból is fakadt, szinte látom magam előtt, ahogy a szerkesztők hirtelen ráébrednek, hogy a közönség információéhsége okán ezt az info-szegény füzetet nagyon ki kéne adni.  Azt a párhuzamot pedig most nem állítom, hogy az ugyancsak az antikváriusnál minden alkalommal díszelgő, amúgy ehhez képest rendkívül alapos és korszerű Fritz Kahn-féle A szerelem iskolája című 1923-as összegzés mi mindent elárul a nőről annak ellenére, hogy emez elvileg már egy avítt darab.
Maradjunk annyiban, hogy a nőhöz nem kell útmutató. Hacsak nem épp tőle kapjuk azt…