Lackfi János van annyira fontos kortárs költő, hogy annak ellenére, nemrég ajánlottuk Verslavina című kötetét, egy most megjelent friss kiadványára is felhívjuk a figyelmet. A Szóvihar talán nem is kissé Karinthy Frigyes „Így írtok ti” című mára legendássá vált művére hajaz, ugyanakkor Lackfi a mi emberünk, a ma költője, a ma gondolkodója, a mai magyarok hangja, a magyar nyelv újragondolója, újraértelmezője, újraszépítője.

A Szóvihar című új Lackfi verseskötetben található féktelen lírázásról maga a kiadói ajánlót író szerkesztő sem kívánt alul maradni, hiszen többek között így fogalmaz: „Tolla alól kikerül fogyókúra-sanzon, radiátor-keringő, hátborzongató madrigál, Skoda-dal, útszéli ballada, lángoló szabadvers, virtuóz Énekek Éneke-változat, elégia a villamosgarázsról, rongyszőnyeg közmondásokból, meditáció öt pár kínai zokniról (együtt olcsóbb) …látjuk, ahogy a költészet nudista strandján a napkorongot használják gumilabdának, ahogy az égbolt húslevesében járókelők úszkálnak, ahogy a szerelmesek egymás testéről eszik le a mazsolát, ahogy a gyerekek zsivány tekintetükkel felrobbantják a világot.”
Vaskos verseskötet a Szóvihar, ahol, mint fent olvastuk, igazán nem hiányzik semmi, és, hogy a vihar csapongását, káoszát valami mégis megregulázza, Lackfi fejezetekre osztotta a különböző költeményeket. Érdekes, hogy a Nyit fejezethez egyetlen művet, mégpedig a Lavina-dalt rendelte, utalva talán a bevezetőben is említett fészbuktársadalmi mozgósításból született Verslavina című előző kötetére. De mindjárt jönnek a Dolgok súlya, a Magánterület, a Dúdolók, a Hozott anyag, a Mások teste, a Tanulságok és a Zár című fejezetek. Aztán itt van a Múltbéli egerészés, a Háztáj, az Utcabál, a Fonák dalok, a Kapcsok, Gumimaszkok, a Tizennégy telített magány… és még sorolhatnánk.
Lackfi ismét hagy dolgot tett le az asztalra, négyszáz oldalnyi tömény magyar versözön fogadja az olvasót, mindenáron, mindenünnen, mindenképpen, s fölöttébb.