Ha azt mondjuk, hogy Eve Ensler, akkor valószínűleg sokan megkérdezik, hogy na-az-ki-az? Ha pedig azt mondjuk, hogy Vagina monológok, akkor szintén sokan rávágják, hogy „aha!”.
Nos Ensler, aki a fenti könyv írója, és akinek művét később színpadra is vitték és számos díjat zsebelt be, a siker után nem nyughatott és megírta az Érző lelkek című könyvét, ami az előzőnél lényegesen kevesebb pikantériával és naturalizmussal, viszont több lelkiséggel és empátiával mesél – tinédzser lányok világlátásáról, önkép kialakítási gondokról.

A „Kamaszlányok titkos élete” alcímet viselő könyv egy jó értelemben vett újabb feminista csapás a világra. A szerző, Eve Ensler a mozgalom új üdvöskéje, aki nem mellesleg remek regény- és színdarabíró, ezúttal egy riportregényben harcol a női egyenjogúságért. Teszi mindezt a nővé válás időszakában lévő lányok körében, mégpedig kellő átéléssel, a tőle megszokott kendőzetlenséggel és hangvétellel megszólaltatva, ábrázolva a bakfisokat. A miért-re álljon itt a kötet Carol Giligan által írt előszavának részlete: „Miután „vagina”-témában megtörte az addigi furcsa hallgatást, s arra buzdította a nőket, hogy nyilvánosan beszéljenek róla, Eve Ensler új, ezúttal lányoknak szánt monológokkal jelentkezik. (…) A kötetben foglalt monológok a lányok ellenállásának tanújelei. Eve a világot járta az általa kezdeményezett mozgalom, a V-nap keretében, a fiatal lányokat sújtó erőszak ellen síkraszállva, és újra meg újra lenyűgözték a kamaszlányok, akikkel találkozott.”
A kötet, úgy tűnik, tovább viszi az író által korábban kijelölt útvonalat, igaz ezúttal, a címnek megfelelően, ha lehet az előzőekhez képest még érzékenyebb szögből megmutatva a nők, illetve ez esetben a nővé válás rögös útját.
A könyv nem mellesleg egy műfaj-kísérlet is egyben, melynek során a szerző több irányzatot, ágazatot fon egybe, épít egymásra. Találunk itt prózát (jegyzetet, riportot, naplótöredéket, esszét) és lírát (különböző méretű és stílusú verset), melyek mindegyikénél az a kiindulópont, hogy Ensler találkozik az adott lánnyal és lejegyzi, megírja az adott tinédzser gondolatai, gondjai legfontosabbikát.  A korábbi siker, a Vagina monológok könyv után nem lehetünk olyan szégyenlősek, hogy ne gondoljuk azt, hogy Eve Ensler most aztán már megszelídült és nem lesz szókimondó. Mert bizony az maradt! Ennek megfelelően, aki úgy gondolja – már ha lenne ilyesmi – akkor nyugodtan képzelje a kötethez a 18+ kódot, bár már ez is álszemérmesség, hisz pont azokról és valahol nagyon is azoknak szól, akik tizennyolc éven aluli személyek. Igen, mindennel egyenértékűen, egyformán és egyenrangúan szerepel a könyvben a bakfisok szexuális, illetve szerelmi életének velősen naturalista megnyilvánulása, ábrázolása, az érzékiség, a testi gyönyörök, a szexuális vágyakozásból fakadó legkülönfélébb hétköznapi és bizarr helyzetek, élmények, elképzelések egész sora.
Nem csak ezekért, hanem az egész tartalomért érdemes belevágni a könyvbe, mert egyrészt a szerző a garancia rá, hogy ez ismét egy egyedülálló formabontó kísérlet, és mert, hogy abban is bizonyosak lehetünk, hogy ilyen mélységben, ilyen őszintén még nem tárult fel elénk az amúgy nagyon is zárkózott tinédzser világ.