Karikó Katalin Nobel-díja különös aktuálitást ad a Naphegy Kiadónak még a Nobel-díj híre előtt megjelent, a tudós asszonyról szóló, Tarr Ferenc remek szövegével és Szabó-Nyulász Melinda rajzaival ábrázolt, kisgyermekeknek (hat évtől fölfelé) szóló könyvének, Karikó Katalin – A lány, aki kutató akart lenni című kiadványnak.

Kép forrása

Vannak érthetetlen dolgok

A kiadó felismerése (még egyszer hangsúlyozom – még a Nobel-díj előtt!) igen dicséretes, hiszen mindannyian tudjuk, mennyire fontos lenne a legifjabbakat a reáltudományok világa felé fordítani, csak éppen azt nem tudjuk, hogy kezdjünk hozzá. Nos, Tarr Ferenc és Szabó-Nyulász Melinda elsőrangúan megoldották a feladatot.

A rajzok cukik, a történet maga is cuki, pedig igazán nem könnyű tudományos dolgokról hatéves gyerekek számára is érthető, izgalmas és olvasmányos szöveget írni: „Végül egyik nap leültette a kanapéra a nyolcéves kislányát és a férjét, és ezt mondta nekik: – Ne szóljatok semmit, csak hallgassatok meg! – És belekezdett egy hosszú előadásba a cirkuláris RNS-ekről.” Na ugye. Tarr Ferenc megoldja, mégpedig sok, kedves és kedvesen csipkelődő humorral. Az előbbi kis jelenet leírása így folytatódik: „A családja pont annyit értett belőle, mint te. A végén mégis ezt mondták: – Hát igen… Jól hangzik, hajrá!”

Kép forrása

Humor, kedély, elszántság

Valóban, rendkívül fontos összetevője a történetnek a humor, a kedély. Még a legnehezebb évekről, eseményekről és életfordulatokról is kedélyesen szól a szerző, így tényleg egészen meseszerűvé válik a történet a kis vidéki lányról, aki hittel és kitartással („Nem kellett ehhez az eredményhez különleges képesség. Csak hinni kellett benne és kitartani mellette”, mondja Karikó Katalin) olyan dolgokat valósított meg, amiről mások – tudósok és tudósi pályára készülő kisgyermekek – csak álmodoznak: de talán ez a könyv (és természetesen a mögötte mintaként húzódó valóságos történet) közelebb viszi őket ezen álmok megvalósulásához. És persze úgy is magyaráz, hogy azt a gyerekek is megérthessék: „előfordulhat, hogy a testünk olyan új betolakodóval találkozik, akivel egyedül nem bír. Ilyenkor segítenek minket az oltások, amelyek általában úgy működnek, hogy megmutatnak nekünk egy ártalmatlanított betolakodót, ezt üzenve ezzel: – Na, ha ilyet láttok, essetek neki hamar, és addig püföljétek, amíg ki nem purcan!”

Kép forrása

Tudta, hogy kutató akar lenni

Íme még néhány példa a humorra: „…kisiskolás korában Kati maga is kísérletekbe kezdett otthon. Az édesanyja egy alkalommal például hiába kereste főzéskor a sót, mert Kati mind beleszórta egy vízzel teli edénybe, aztán cérnaszálat mártott belé, és várta, vajon neki is olyan kristályok rakódnak-e ki rajta, mint az iskolában. Már tudta, hogy kutató akar lenni, aki izgalmasabbnál izgalmasabb kísérleteket végez. Még ha ez azzal jár is, hogy mindig sótlan lesz az ebéd.” Illetve: „Ám nemcsak otthon tanult sokat, az iskolában is nagyszerű tanárai voltak, akik a legfontosabbra tanították: gondolkodni. »Szerintetek miért pont ilyen alakú a tűlevél?« » Miért jönnek a legyek az ablakra?« »És miért gubancolódik össze minden zsinór a zsebünkben?« Sajnos erre azóta sem sikerült rájönnie senkinek sem…”

Öröm olvasni az elszántságról, a bizonyosságról („Nem volt kérdés, hogy Kati útja csakis a biológia szakra vezethet tovább”), és arról, hogy a rengeteg nehézség, kifejezett rosszindulat, hátráltatás ellenére Karikó Katalin mégiscsak elérte azt, amiről álmodott. A könyv lapjain idézetek szerepelnek Zorán, illetve a Metró együttes Gyémánt és arany című számából (amely a tudós nagyasszony kedvenc száma), és ez még inkább elmélyíti az élményt.

Remek könyv, igen nagy szeretettel ajánlom minden szülőnek, hátha a segítségével az ő gyerekük is kedvet kap a tudóskodáshoz, sőt tudósléthez, és ugyanolyan sokra viszi, mint az immár Nobel-díjjal is elismert munkásságú Karikó Katalin.

Tarr Ferenc: Karikó Katalin – A lány, aki kutató akart lenni. Nagyhegy Kiadó, Budapest, 2022.