Tanulni, tanulni, tanulni

Iskolába járni jó. Bár ez a megállapítás a gyerekek egy részében valószínűleg még bizonyításra vár, de a felnőtt nemzedékek egy része kedves nosztalgiával emlékeznek a sulis évekre. Az viszont szinte bizton állítható, hogy akár a jelenben, akár a múltban, az iskolai időszak életünk fontos korszaka. Ehhez csatlakozva kínálunk három kötetet, mely ebben a témában íródott. 


Ez a kölyök bocs

Ha azt mondom, hogy „piszén-pisze kölyökmackó”, akkor vélhetően főként a 40, vagy inkább 50 plusszos generáció tagjai rávágják, hogy igen, Vackorról van szó. Kormos István mesehőse nemcsak a cirka ötven, negyven évvel ezelőtti gyerekeknek segített a világ megértésében, hanem újra népszerű lehet, köszönhetően a kiadónak, mely újraindította a kíváncsi bocs kalandjait. 

Vackor számos epizódja között már az eredeti bemutató idején is a legkedveltebb volt a „Vackor az első bében” című rész. A sikerre jellemző volt, hogy anno ezt a Vackor-mesét hallhatta a legtöbbet a korszak gyermeke. A mesét a tévében is adták, mint egy diafilm változatot, melyben az egyes jelenetek illusztrálásához a legendás színész, Márkus László fantasztikus narrációjával együtt vált teljessé a mese. A történetnek ma is van ilyen verziója, a Youtube-on immár Hernádi Judit hangjával szól. 

Vackor az ovi után iskolába megy, ahol egész jól működik, hogy embergyerekek között egy mackókölyök éli mindennapjait, ugyanúgy tanul, tornázik, játszik, pajkoskodik, mint többi társa. És persze kalandokban és fordulatokban sincs hiány, Vackort kissé meghökkenve fogadja az elsős nebulók közössége, és némi szomorkás kalamajka is akad azzal, ahogy kiderül, hogy végül ő milyen családból is származik (hát… medvecsaládból, mi másból?). 

A könyv fontos része Reich Károly sok-sok szép rajza, melyek tökéletesen visszaidézik az eredeti, ős-Vackort. 


A mese segít megkedvelni az iskolát

Így megyek az iskolába címmel jelent meg pár éve az a válogatás, melyben a világ számos országából származó meséket gyűjtötték egybe. A Kürti Andrea rajzaitól bájos kötetet elsősöknek szánta, akik számára nem egészen világos, hogy mi is az a „tudás vára”, ami valahol nagyon is olyan, mint a szüleik munkahelye, ahová a hét öt napján kötelesek bejárni és okosodni. 

A Népmesekincstár-sorozat részeként szereplő könyv célja bevallottan a mesepedagógia módszerét felhasználva megszerettetni az iskolát a legfiatalabb kisdiákokkal. Bajzáth Mária mesepedagógus, szerkesztő többek között így fogalmazott egy helyen a kötetről: „Az iskolába induló kisgyerekekre - az erősödő fogalmi gondoskodás mellett - még jellemző a mesevilágban létezés. Mesehallgatás közben a gyerek tét nélkül tapasztalhatja meg a jó és a rossz utak különbözőségét, kikacaghatja félelmeit, belebújhat bárki és bármi bőrébe. Miközben rengeteg információt szerez a világról, a népmese - nélkülözve az oktató szándékot - az érzelmeire hat, és évezredek tapasztalatát, tudását, örök emberi értékeket közvetít számára." 

A kötet természetesen nemcsak a gyerekek, de a szülők és a pedagógusok számára is készült, hiszen az elsősök időszaka az a periódus, amikor ők mindannyian együtt dolgoznak, hogy a gyerek mégiscsak megkedvelje az iskolát. Mint a kiadói ajánlóban olvasható, az Így megyek az iskolába című könyv nem feltétlenül kötődik a konkrét 6-8 éves korosztályhoz, a meséket az óvodás korú vagy akár tíz éves korig is olvashatjuk, adhatjuk a csemetéknek. 


Éretteknek

Az előzőektől lényegesen nagyobb ugrással a magyar általános iskolai szintről ruccanjunk képzeletben a francia Sorbone egyetem kihelyezett bölcsészkarába, egészen pontosan a főváros közelében fekvő Nanterre-be, 1968. március 22-ére. Azért tudunk ilyen korrekt időutazást tenni, mert Robert Merle író Üvegfal mögött című híres (dokumentum)regénye erre lehetőséget ad, így a mostani tematikus könyvajánlónkban nemcsak a kisdiákokhoz, de a felsőfokú oktatási intézményekben tanulókhoz is tudunk szólni. 

Merle fent idézett regénye az író ötödik műve, melyet 1970-ben jelentetett meg. Első kötete, a Két nap az élet jóval korábban, 1949-ben készült el, s kapta meg érte a legnagyobb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Az Üvegfalon túl tulajdonképpen az Egyesült Államokban és Európában 1968-ban végigsöprő diáklázadások francia lenyomata, melyet Merle az egyetemen oktató tanár narrációjában mesél el, írása hiteles dokumentumregény, hiszen a jelzett időben az író valóban a Sorbone-on volt tanár. 

Robert Merle magyarországi népszerűsége már a 60-as évektől datálódik, amikor Sziget című könyvét a Magyar Rádió folytatásos hangjátékban tűzte műsorra. Az Üvegfal mögött először a 80-as években jelent meg nálunk és a francia szerző korábbi műveihez hasonlóan osztatlan sikert aratott. 

A Sorbone kihelyezett bölcsészkarán folyó história tulajdonképpen nagyon is hasonló az Eper és vér című, hasonló témájú filmben látottakhoz, a diákok elfoglalják az egyetemet, annak igazgatósági részével együtt, majd diákönkormányzatot alakítanak, mely új szabályokat alkot meg és foganatosít, céljuk, hogy az egyetem hagyjon fel a korábbi konzervatívnak mondható szabályrendszerrel. Ha valakinek ismerős lehet a lázadó fiatalok vezetőjének neve, a német származású Cohn Bendit, az ne csodálkozzon, vele az elmúlt években az Európai Parlament heves vitáiban szoktunk volt találkozni.