Úgy döntöttem, hogy egyszer olyan könyvről is írok ismertetőt, kritikát, esetleg ódát, amelyben garantáltan egyetlen poén sincs. Úgy tűnt, hogy az Obádovics-féle Matematika maradéktalanul megfelel erre a célra. Az élet azonban kemény és igazolja azt a tételt, hogy az előszót is el kell olvasni, még egy matematika könyv esetében is. Megjegyzendő, hogy az Obádovics-féle Matematika Biblia jellegű ősforrásként fungált és fungál évtizedek óta, ha felfelé kerekítünk és nagyralátóan, akkor már egy évszázada. Ha ezt a könyvet ismered kívülről, belülről, a felvételin baj nem érhet, sőt védő hatása később is határozottan érvényesül. Döbbenettel és örömmel értesültem róla (e sorok írása közben), hogy Obádovocs J. Gyula kilencven éves és jó egészségnek örvend. Ezen művét írta (amely egyébként a tizenkilencedik kiadásnál tart) még húszas éveinek a végén. Tehát, ha akartam volna életem ötven évében bármikor felkereshettem volna, hogy megköszönjem fáradozását és gratuláljak. Így mennek el egymás mellett a nemzedékek, szolgáljon ez örök tanulságul.

Kép forrása

Tizenkilenc kiadás előszócunamival
1957 december havában, amikor az első kiadás előszava íródott, a szerző elméjében „a fáradságot nem ismerő, továbbtanuló munkások” alakja lebegett, akiket a Közlekedés és Postaügyi minisztérium különböző tanfolyamain, a volt Műszaki Tanárképző Főiskolán, és a Nehézipari Műszaki Egyetem esti tagozatán tanított. Így jelenik meg a történelem egy matematika tankönyvben. Minden tiszteletem Obádovics professzoré és azt elhiszem, hogy az általa tanított fiatalok és káderek tanulási nehézségei, meg úgy általában a tanítási nehézségekről szóló tapasztalatok jártak a fejében, de azt nem, hogy az érintettek munkásosztályhoz tartozása különösen inspirálta volna. De 1957 decemberében efféle motiváció nélkül senki nem írhatott semmit. 1960-ban már a technika rohamos fejlődése, ami a matematika iránti érdeklődés növekedéséhez is vezet, elég indok egy jó és fejlesztett matematika könyvhöz. 1965-ben (hatodik kiadás előszava) már százezer példány fölött jár a könyv, két német nyelvű kiadással együtt. 1985-ben a tizenkettedik kiadás már nem is igényel új előszót, megelégszik az előbbiekkel.

Kép forrása

Könyvek és matekok
A matematika és a valóság közötti kapcsolat bemutatása és megértetése a legnagyobb kihívása a mindenkori oktatásnak, rendre kudarcot is vall vele. A matematika tankönyvek, népszerűsítő, ismeretterjesztő könyvek ritkán életszagúak. Én úgy emlékszem, hogy soha nem mondták meg nekem a gimnázium végéig, hogy milyen hihetetlen távlatai vannak a matematika használatának. Biztos mondták, biztos meg is akarták mutatni, de az agyamig bizonyosan nem ért el. Erre nekem mentség, hogy ennek az időszaknak a nagy részében szerelmes voltam, de az oktatási rendszer nem tudom mire hivatkozhatna.
Mindezek dacára valamiféle titokzatos vonzerő köt engem a matézishez. Az évek során, mint áldozat és mint elkövető sok matematika könyvvel volt szerencsém találkozni. Viszonylag élesen emlékszem az általános iskolai és a gimnáziumi matematika tankönyveimre és az évek során jó pár tankönyvet, segédletet, feladatgyűjteményt, a matematika oktatás módszertanával foglalkozó könyvet olvastam el, teljesen önszorgalomból (gondosan elhallgatva ezt a tényt bölcsész környezetem elöl), mert pontosan emlékszem rá, hogy miféle matematika tanulási nehézségekkel kellett megküzdenem a felsőfokú edukációm során (és előtte).
Amikor a fiam matematikai fejlődését kell figyelemmel kísérnem és találkozom az új tankönyvekkel mindig elcsodálkozom, hogy annak ellenére energiát kell pazarolnom a tankkönyv megértésére, hogy a tananyagot azért csak tudom, az adott matematikai problémát, témakört ismerem és értem. Még el is tudom magyarázni. A feleségem is így van ezzel, így vállvetve küzdünk azért, hogy a gyerek tankönyvét megértsük.
S ilyenkor valahogy mindig az Obádovics-könyvnél kötünk ki. 

Kép forrása

Ütős matematikai alapműveltség
Kezelhető könyv. Az első előszóban hivatkozott gyakorlati szükségszerűségek azt kívánták meg, hogy gyakorlatorientált matematikakönyv szülessen. A gyakorlatoreintáltság azonban nem olyasvalami, amit meg lehet tanítani egy matematikus-könyvszerzőnek, ahhoz fel kell fogni azt a gyakorlati valóságot, amellyel például az egykori műszaki tanárok (gyanítom a mostaniak is) szembesülnek, amikor nem elméleti irányultságú embereket kell úgy matematika-használóvá tenniük, hogy azokat az elmélet igazából nem érdekli.
Az Obádovics-féle matematika egységes könyv, amely sok tankönyvről nem mondható el. A szerző ugyanis pontosan ugyanazokkal a kívánalmakkal lép fel a könyve használója, olvasója, tanulója irányába minden egyes fejezetben. Engem különösen az a bravúr lep meg, hogy ha figyelünk, akkor a könyv nem hagy rejtélyeket, homályos foltokat a gondolatfonalak múltjában, mert a szokásosnál elegánsabban utal a kihagyott bizonyításokra, levezetésekre, s így az építmény nem billen meg.
Kevés matematika tankönyv találta el azt, hogy az átlagember, aki maga nem matematikus és nem is akar az lenni, sőt jó matekosnak sem gondolja magát (és a tanára sem gondolja annak), milyen eszközökkel és mire tanítható meg ezen a tudományterületen. Volt szerencsém interjút csinálni néhány olyan emberrel, akik nem teljesen a maguk akaratából keveredtek matematika tanár szakra (a régi idők szakpárosítási kötelmei) és határozott küzdelem volt számukra a szükséges alaptudás megszerzése, a magasabb matematikával való kalandjaikról nem is beszélve. Hasonló utakat járt be számtalan műszaki főiskolás és mérnök, aki kiváló gyakorlati műszaki érzéke ellenére nem lelte a szükséges élvezetét a magasabb matematika művelésében. 
Így vagy úgy, tömegek szerezték meg e könyv által a szükséges készségeket. Áramszünet idejére pedig mindig kell valaki, akinek papíron is megy…

Tulajdonképpen az is megdöbbentő, hogy egy kifejezetten ütős matematikai alapműveltség, némi történeti, elméleti és gyakorlati-feladati háttérrel, milyen kis helyen elfér. Hogy-hogy nekem ezzel problémáim voltak gimiben?

És ezzel el is jutottunk oda, hogy felemlítsük a könyv egyetlen hibáját: Sajnos Obádovics J. Gyula sem talált semmiféle királyi utat, megoldást a lustaságra. Hiába a matematika sem tökéletes. Pedig biztos a lustaság is mérhető valahogy.