Elképesztően izgalmas interjút készített a Mandiner számára Szilvay Gergely Ruth Dudley Edwards ír-angol íróval, publicistával, aki szerint a nyugati fiatal elit körében eluralkodó, totalitárius PC-mozgalom elleni küzdelemben a legjobb eszköz, ha nevetségessé tesszük azt, és rámutatunk az ellentmondásaira. 
Két kötete szól az angolszász világ egyetemi campusairól. 2017. június 8-án a budapesti Danube Institute meghívására érkezett Budapestre, hogy előadást tartson a nyugati egyetemeken hódító politikailag korrekt mozgalomról. Az interjúban erről így nyilatkozott: „Kettő könyvet írtam a campusokról, az első a Cambridge-i Egyetemen tapasztalható politikai korrektségről szólt, 1993-ban. Most pedig a hópehely-generációról írok regényt. Nagyon érdekes a túlságosan védett környezetben felnőtt gyermekek világa, akik azt hiszik, minden arról szól, hogy miként érzik magukat; és olyan világot akarnak maguknak, mint John Lennon Imagine-jében, ami egy hülye dal. Nem tanultak meg semennyire rugalmasnak lenni, nincs állóképességük. Minden az áldozati mivoltról szól.”

Szólás és szabadság
Az ír szerző rámutatott, hogy a hatvanas években megelevenedő Szólásszabadság Mozgalom nem amellett állt ki, amit mi szólásszabadságnak nevezünk. „Ők inkább balos szólásszabadságra gondoltak. Szerintem a szólásszabadság azt jelenti, hogy meg kell hallgatnunk olyan gondolatokat is, amelyeket nem szeretnénk meghallgatni, vagy amelyek egyenest felháborítanak minket. De Kaliforniában elég hamar máshogy kezdték el értelmezni a szólásszabadságot. Igazán érdekes, hogy ma épp Kalifornia az, ahol megverhetnek bárkit, aki olyasmiket mond, ami nekik nem tetszik.” 
Az is kiderül a beszélgetésből, hogy a világ e frontvonal mentén is elég megosztott. Edwards szerint „bárki, aki volt kommunista országokból érkezik, nem pazarolja az idejét ilyenekre, mert még élvezi a szabadságot. Ha olyan országból érkezel, ami megélt rossz időket, akkor tiszteled a szabadságot, ha azonban hosszú ideje privilegizált országból érkezel – gyűlölöm használni ezt a szót, mivel a balos szótár része –; akkor nem biztos, hogy értékeled a szabadságodat.”
A jelenség lényegével kapcsolatban legfőképpen az érzelmi elemekre mutatott rá: „Ha én úgy érzem, akkor te bűnös vagy. Csak az érzések számítanak. Nem a kérdés, hogy mit tettél, hanem hogy én mit gondolok, hogy te mit tettél. Ez az egész olyan nevetséges, nem sokáig mehet ez így tovább, úgyhogy optimista vagyok. Nehéz ugyanis a mozgássérültek jogait szembeállítani a feketék jogaival.”
Akit részletesebben érdekel a PC-mozgalmak aktuális helyzete az nézze meg a College Fix című portál oldalait, hogy lássa, épp melyik campuson hogyan támadják a szólásszabadságot és a tanrendet az elnyomás elleni küzdelem nevében a „hópehely-generáció” mozgalmai. 

Csordaszellem
A jelenség mögötti tényekről is igen érdekes gondolatokat osztott meg olvasóival a szakember. Elmondta, hogy az oktatásügyben baloldali túlsúly érvényesül. „Tapasztalhatjuk, hogy valóra vált, amit Rudi Dutschke javasolt Mao Ce-tung és Antonio Gramsci nyomán, hogy előkészítse a forradalomra a társadalmat: ez a „hosszú menetelés az intézményeken keresztül”. A egyetemekről kikerülve a jobboldali diákok általában inkább a magánszektorban helyezkednek el és a gyarapodásra koncentrálnak, a baloldaliak viszont olyan munkát keresnek, ahol befolyásosak lehetnek. A statisztikák szerint hétszer annyi a baloldali professzor az egyetemeken, mint a jobboldali. Az eltolódás nagyjából a kései hatvanas években indult, amikor „egy csomó balos diák kitalálta, hogy neki küldetése van”. 
Edwards szerencsére nem paranoiás, s hozzá teszi: „inkább csak a csordaszellem térhódításáról van szó. Úszni kell az árral. Ha egyetemi munkád van és megkérdőjelezed a bevett álláspontot, akkor ráadásul a munkádat is veszélyezteted. A jobboldaliaknak egyre bátrabbaknak kell lenniük az egyetemeken, ha ki akarják mondani, amit gondolnak.” Majd kicsivel később így folytatja: „a többség nem tudja, honnan származnak a PC elvek, nem néznek utána, a közeg számára ez a világszemlélet és a hópehely-mentalitás magától értetődő. Szóval nincs szó összeesküvésről, hanem inkább csak a gondolkodás hiányáról és arról, hogy sokan félnek szembeszállni az uralkodó irányvonallal.”

Felnőnek az emberek
A Mandiner vendége azon túl, hogy nem hisz az összeesküvésekben, üdítően vidám optimizmussal is tekint a jövőbe. Úgy látja, egyre több egyetemen szállnak szembe az idétlen a mozgalommal. „A Yale-en már létezik a szólásszabadságért küzdő csoport.” Hozzá teszi, hogy annak, aki szembe akar szállni a hópehely-kultúrával, nincs nehéz dolga. „Ilyen csoportokat kell alapítani és küzdeni. A másik, hogy rá kell mutatni az ellentmondásokra. Ugyanis az egész identitáspolitika tele van ellentmondásokkal. Miként döntjük el, hogy egy féllábú és egy fekete közül ki az elnyomottabb? A féllábúság vagy a fekete mivolt a nagyobb hátrány? A „kulturális tisztelet” ilyen értelemben egyszerűen nonszensz. A fiatal, egyetemista jobboldaliak azok, akiknek ki kell állniuk magukért, és akár a törvényeket is használniuk kell a PC-mozgalom ellen. Az Evergreen University-n már az alkalmazottakat is megtámadták. Ekkor mindenképp ellen kell állni, függetlenül a következményektől. Okosnak kell lenni, és végül sokan hallgatni fognak ránk, felnőnek az emberek.”