A XXI. század folyton (át)alakuló, változó társadalmának élénk életvitele, az újabb és újabb kihívások gyakran olyan elvárások elé állítanak bennünket, mint a rugalmasság, gyorsaság, azonnali reagálási képesség vagy hatékonyság. A mai életben elsőszámú feladat a gyors döntés, kreativitás, újszerű látásmód; ugyanakkor a sokkal nagyobb szociális érzékenység, a másikra történő odafigyelés, a társadalom rugalmas egységének vonzóvá tétele (,hogy ne alakuljanak ki társadalom feletti és társadalom alatti rétegek). 

Hová lett a motiváció? 
Az elvárásoknak való megfelelés olykor nem egyszerű feladat, azonban nagy biztonsággal teljesíthetjük azokat, ha rendelkezünk kellő nyitottsággal, tapasztalattal (jártassággal), sokoldalú, komplex ismeretekkel és nem utolsó sorban komprehenzívvé formálódott világlátással. 
Természetesen ezek a kompetenciák akkor támogatnak bennünket hosszú távon, ha karbantartásuk és fejlődésük biztosított, vagyis az élethosszig tartó tanulás folyamateredményeként léteznek.
Soha nem késő felfedezni az újat magunkban! – mondja Csermely Péter professzor egyik blogbejegyzésében. Valóban nem késő, azonban ahhoz, hogy új dolgokat fedezhessünk fel magunkban és a világban, vagy új tapasztalatokat szerezhessünk, egyvalami elengedhetetlen: a motiváció. Sorra jelennek meg az olyan publikációk, amelyek azt taglalják, hogy gyerekeink egyre motiválatlanabbak, elszigetelődnek egymástól, csupán a felszínes dolgokat képesek megragadni, rosszul teljesítenek hazai és nemzetközi méréseken, végül hosszasan taglalják a kiváltó okokat. 

Komplex látásmód
Egyvalamiről mintha megfeledkeznének: a gyerek egyik alaptulajdonságáról, azaz a világra való rácsodálkozás késztetésének elhalványulásáról. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi válthatja ki az ismeret- és tapasztalatszerzés eme alapelemének csökevényesedését, felszívódását már kora iskolaszakaszban. Egyre inkább valószínűsíthető, hogy az okok egyike a napjainkban is még mindig egyeduralmat élvező, merev és átjárhatatlan tantárgyi struktúrákra épülő pedagógiai gyakorlat, hiszen ahhoz, hogy rugalmas, komplex látásmód alakuljon ki a gyerekekben, nem elegendő csupán a jól körülhatárolt tantárgyi ismeretek tanításával próbálkozni. 
A gyerekek nevelése-oktatása hosszú távon akkor válik eredményessé, ha ez a folyamat átalakul gyakorlatalapúvá, és megszületik az átjárás az egyes tantárgyi területek között, azaz létrejön a különböző gyakorlati és lexikális ismeretek összekapcsolódása és azok szélesebb, sokrétű alkalmazása. Vagyis a gyakorlatalapú nevelés-oktatás világában a tanulás nem más, mint a gyerek személyiségben bekövetkező kompetenciaváltozáshoz vezető gyakorlások sora. E folyamat alapeleme pedig a gyerekek azon belső érzelmi-akarati állapota, amely megteremti a tanulás motivációs hátterét. Emiatt is fontos lenne a mindenkori tananyagtartalomnak – mind struktúrájában, mind elrendezésében – igazodnia a valósághoz, a gyereket körülölelő világ történéseihez, amely folyamatokat azonban csak akkor fogja valójában egységében látni a tanuló, ha maguk a pedagógusok egységében tárják fel előttük a világot. A pedagógiának ez a fajta komprehenzív szemlélete nem a merev diszciplináris rendezőelvet követi, hanem a tantárgyi integráción alapul.

Érzelmek és művészetek
A motivációt éltető belső érzelmi-akarati állapot fenntartásához elengedhetetlen az egyén érzelmi intelligenciájának fejlesztése. Az érzelmi intelligencia – mindamellett, hogy egy olyan képesség, amely lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje saját és társai érzelmeit/érzéseit és érzékenyen reagálhasson azokra – abban is segít, hogy megértsük saját vagy mások érzelmeinek, gondolatainak, valamint tetteinek ok-okozati összefüggéseit. Ezen túlmenően az önmotiváción keresztül megteremti azt az érzelmi állapotot, amely az egyént eljuttatja a sikeres teljesítéshez. Amennyiben a gyerekek számára nem adjuk meg azt a lehetőséget, hogy alkotó tevékenységet végezhessenek, amely által lépésről lépésre fedezhetik fel a világot, úgy az érzelmi intelligenciájuk fejlődését gátoljuk.
Az érzelmi intelligencia fejlődésére nagy hatással vannak az egyes művészetek. Számtalan vizsgálat szól amellett, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciája főként a komplex művészeti nevelés során fejlődik leginkább, hiszen ez a fajta nevelési gyakorlat az életből vett mintákon keresztül egyszerre több művészeti ágat is mozgósít az önkifejezés és megértés céljából. A komplex művészeti neveléssel megvalósulhat az iskolákban tudatosan fejlesztett nyelvi és matematikai intellektuális képességeken túl a vizuális-térbeli, zenei, testi-mozgásos, természeti, intraperszonális és interperszonális intelligencia fejlesztése is, ugyanis a komplex művészeti nevelés az egyes művészeti ágak által teremti meg a kapcsolatot a gyerekek és a valóság, a gyerek-gyerek, felnőtt-gyerek közt mindeközben fejlesztve a gyermek személyiségét is.
A transzferképességek fejlesztés természetesen nagyban függ a pedagógus módszertani felkészültségétől, de nem utolsó szempont maga a taneszközkínálat sem. Jelenleg a hivatalos tankönyvjegyzéken csupán egyetlen olyan taneszköz szerepel, amely támogatja a komplex művészeti nevelést: Technika – ének-zene – rajz 1. és 2. (AP-012105 és AP-022105).