Mese egy hullócsillagról

Neil Gaiman varázslatos világot teremtett Csillagpor című regényében, ahol a mágiától áthatott, misztikus és csodás elemek alkotta környezetben kell boldogulnia a legklasszikusabb mesei főhősnek, aki Szíve Vágyát óhajtja elnyerni. A fő téma persze a szerelem és a varázslat, és a számtalan kihívás és megmérettetés, melyeken keresztül a fiatal, vágyakozó fiú férfivá érik, és végül olyan kincset talál magának, amelyre korábban nem is gondolt.

Kettős világ

Gaimant sokan tartják a modern fantasy egyik legkiemelkedőbb mesterének, aki hihetetlen könnyedséggel képes mesés, mégis hihető, konzekvens világot és karaktereket teremteni. Csillagpor című regényében egy kettős világot ismerhetünk meg, melynek egyik fele valóságosnak hat, de mellette párhuzamosan létezik a csodák világa is, épp úgy, mint Sosehol című művében.
A reménytelenül szerelmes ifjú világmegváltó bátorsága alapvető mesei elem, a mindenre kész főhős, Tristran Thorn, így arra is hajlandó, hogy szíve választottjának egy hullócsillagot hozzon el, akkor is, ha azért a Falon túlra, a varázslatok földjére kell utazást tennie.
Tristran származásának körülményeiről az első fejezetben értesülhetünk, apjának, Dunstannek kalandjain keresztül. A szemünk előtt kel színes, hangos, tündöklő életre a Falva falva szomszédságában kilencévente megrendezett varázslatos vásár, ahol a Falon túli világ jellegzetességeivel szembesülhetünk, és megtudhatunk ezt-azt a mágia, az átkok és a varázsszerek működésének alapvetéseiről is. Gaiman színpompás világa már ekkor képes elcsábítani az olvasót, számos olyan apróságot mutat meg álom-birodalmából, amely biztosan izgalmas lesz minden fantasy kedvelő számára.

Tűzrőlpattant csillag
Maga a történet persze egyszerű, a veszélyekkel teli ismeretlenbe induló, tudatlan fiatalember hányattatásait mutatja meg, aki útja közben számos furcsasággal és idegen lénnyel találkozik. A legnagyobb meglepetés akkor éri, mikor vágyott céljának eszközét idejekorán megleli, bár a lehullott csillag helyében egy szőke, ragyogó lányt talál. Okos hősünknek azonnal le is esik, hogy személyében a hullott csillagot találta meg. A szellemesen pörgő párbeszédekből egy igazán tűzrőlpattant csillagot ismerhetünk meg, az pedig, hogy hőseink viszonya nem épp zökkenőmentes, talán nem is meglepő.
A kalandok igazán csak ekkor kezdődnek el, hiszen Tristran megfogadta, hogy hazaviszi magával a csillagot, de a varázslatok világában nem csak ő az egyetlen érdeklődő a lehullott csillag iránt. Megismerhetjük a csillag után vágyakozó egyéb frakciókat is, így a mese-birodalom, Viharvára királyának a trónért vetélkedő, élő és halott örököseit, és a cégéres gonoszt, a boszorkánykirálynőt, akik mind a csillag szívét akarják megkaparintani, ám ők a szív megszerzésének módszeréül a kihasítást választanák.

Könyv és film
A könyv elolvasása előtt sajnos elkövettem egy régi hibát, és hamarabb láttam a belőle készült filmváltozatot. Szerencsémre azonban nem a teljes csalódottság lett úrrá rajtam az olvasás után – bár természetesen volt egy-két olyan karakter, amit szívesen láttam volna viszont a filmvásznon is –, ugyanis a film nagyban épít a könyv cselekményére, de annál alapvetően nem kevesebb, sőt, véleményem szerint még sikeresen hozzá is tett. A film parádés szereposztása és élénk látványvilága segít életre kelteni Gaiman vízióját, és bár humora némiképp másféle, mint a könyvé, nagyon is szerethető. Ebben az esetben tehát egy kiváló alapanyag ügyes felhasználásával és bővítésével állunk szemben.    
Mindazok számára, akik kedvelik Gaiman írásait, a meséket vagy a fantasy műfajt úgy általában, jó szórakozást biztosít majd, ha elkísérik Tristrant és Yvainet, a bájos hullócsillagot vándorútjukon, és megismerkednek Viharvára birodalmával.