2015. június 2-án a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban pódiumbeszélgetés keretében mutatták be a Manó Könyvek sorozatában megjelent Láthatatlan hős című ifjúsági regényt, mely az 1944-45-ben Giorgio Perlasca által megmentett budapesti gyerekek szemszögéből mutatja be az olasz férfi embermentő tevékenységét. Csapody Kinga a könyv szerkesztője nyilatkozott lapunknak.

- Olaszországban sem régóta kapható ez a kötet. Nem merész vállalkozás, ilyen hamar piacra dobni Magyarországon is?
- Egy éve Bolognában találkoztunk a könyvvel, hiszen a kinti kiadóval nagyon jó kapcsolatban állunk. A szerzőpáros egyik tagjával, Luca Cognolatóval is nagyon jó viszonyunk, két éve volt is a budapesti Könyvfesztiválon, amikor kiadónk megjelentette a kosaras sorozatát (Basket League). Akkor jött szóba, hogy új könyve van készülőben. Amikor megláttuk, hogy ez egy budapesti történet, akkor természetesen el akartuk olvasni. Persze, nem azt vártuk, hogy robbanásszerű nagy siker lesz. Vannak könyvek, amiket az ember „szerelemből” is megcsinál. Azt gondoltam, ha felfedezi magának ez a korosztály és a pedagógusok is, nem fenyeget, hogy csak két darabot adnánk el belőle. Már egy hónap után is láttuk a sikerét, a fesztiválon úgy jöttek hozzánk sokan, hogy már fél füllel hallottak róla, tudták, mit keresnek. Azóta szájhagyomány útján is terjed a híre. Ez a legjobb marketing, mivel az olvasók azt gondolják, hogy ezt érdemes elolvasni, és nemcsak tizenkét évesen.

- Franco Perlasca is emlegette, hogy Olaszországban a kisdiákok számára kissé száraz, unalmas dolog a történelem, úgy érzik, nincs hozzá közük. Ha ilyen könyv kerül a történelemmel most ismerkedő gyerekek kezébe, megváltoztatná-e ez a hozzá való viszonyukat is? Belegondolnak-e, hogy „lehetnék akár én is ilyen hős”? Segédkönyv is válhat-e ebből az iskolák számára?
- Szeretnénk minél több pedagógussal megismertetni ezt a kötetet, hogy számukra is adjon egy mankót. Sokan a mai napig félnek a témától: nehezen, vagy kesztyűs kézzel nyúlnak hozzá, nehogy valakinek az érzékenységét megbántsák. Emlékszem, azért „működtek” az én gyerekkoromban a Csíkos meg a Pöttyös Könyvek, mert egy-egy személyes történettel mesélték el egy történelmi korszakot. Itt ugyanaz a séma: van egy hősünk, vannak nagyon szerethető mellékszereplők, én is lehetnék például az a tizenéves lány, aki arra gondol, hogy milyen jó lenne korzózni, és sütit enni, és lennének fiúk, akik megnéznének. Ugyanúgy éltek, csak közben dúlt a háború körülöttük, rengeteg szörnyűség vette körül őket. Fiúként is élvezhető. Számukra például vonzó lehet, hogy azzal a szereplővel azonosuljanak, aki a tetőkön ugrál, és felette marad borzalmaknak. Legfőképpen a Láthatatlan Hőssel lehet azonosulni. A könyv úgy épül fel, mintha az ő vállán ülve követnénk az eseményeket. Ez a kötet mind az irodalom, mind történelem órán segítség lehet. Azonban érdekesebb, izgalmasabb, mint egy szimpla történelemkönyv. A kötet végébe pedig – az olasz kiadástól eltérően – beletettünk szakértőkkel közösen egy függeléket, ami a kornak „megágyaz”, tisztába tesz fogalmakat. Tehát nem szakítjuk meg az olvasást lábjegyzetekkel, a végén azonban lehet „szöszölni” egy kicsit: Mi is az, hogy menlevél? Mi a különbség a csillagos és a védett házak között? Ki is az az ember, akiről itt olvastam? Talán meredek fogalmazás, hogy „játszva tanulni”, de ha már felkeltettük a gyerekek érdeklődését a személyes történet kapcsán, akkor ott van együtt minden, és nem kell minduntalan rákeresni a neten, lexikonokat bújni – minden egy helyen olvasható.

- A gyerek és ifjúsági könyveknél is fontos a képi világ. Itt milyen látványelemekkel igyekeznek vonzóvá tenni a könyvet, amelyek szokatlanok, vagy ismertek, de vonzóak a gyerekolvasók számára?
Belül nincsenek illusztrációk. Inkább a borító színvilága és a kompozíció volt számunkra elsődleges: A Láthatatlan Hős hátulról látszik, kicsit azt sugallja a gyerekeknek, hogy fölöttük van, figyel rájuk. Két oldalról vagonok látszanak, tipikus budapesti környezetben. Az egész színvilága a szürkés-barnás és zöldes, homályos, hisz nem tudjuk, mit hoz a jövő. Ez a borító lehet egy mai fiatal számára is vonzó anélkül, hogy azt érezné, ez valami poros-dohos, régi dolog, ehelyett szívesen veszi a kezébe.
- Roberto Benigni hasonló témákat feldolgozó filmjeiben mindig van humor. Itt alkalmaznak ilyet a szerzők?
- A humor amúgy illene a főhőshöz… Mindig volt benne egy pikírt, szarkasztikus vonás, és jó humora is volt. A karakter laza viselkedésén látszik, hogy jó rételemben vett vagány volt. Például tudott nagyon nagy és jó célok érdekében nagyokat hazudni. A családtól tudom, hogy nem különösebben volt vallását gyakorló ember, de a halála előtt az utcájukban élő katolikus papnak azt mondta:„Ó, ti a temetéseken mindig csupa jót mondotok az emberről! Ha rólam is ilyeneket mondasz, felnyúlok majd, és megrángatom a lábadat!” Baranyai András – a borító tervezője – rajzolt egy fiatalkori és egy időskori Perlasca-portrét, amelyeket szintén belevettünk a könyvbe. A tekintetén és a vonásain is látszott a kiegyensúlyozottság és ez a kis kópéság.