Mint minden magára adó folyóirat, a Könyvkultúra Magazin is tartózkodik attól, hogy mások, máshol megjelent cikkeit ismételten közölje. Azonban időről időre előfordul, hogy egy-egy cikket annyira szellemesnek, ötletesnek, találónak gondolunk, hogy hosszan idézzük a szerzőt.
Most is ezt tesszük, két okból. Egyrészt azért, mert Korompay Csilla újságíró a Magyar Hírlapban megjelent Számok című írásán nagyon jót mulattunk, másrészt viszont azért, mert csak így tudjuk kiigazítani a szerző lendületes tolla által ejtett hibát.

„Lilinek három fehér, három fekete és három szürke macskája van. Hány éves Lili? Mit gondol a kedves olvasó, mi ez?
Beugrató kérdés, amely rávezet egy másodikos kisdiákot arra, hogy nem csupán gépiesen össze kell adogatni a szöveges matekpélda számait, hanem az eszünket sem árt használni?
Nem, ez a legutóbbi „tankönyvbotrány”. Egy újabb „kínos eset”, amely az ellenzék szerint rávilágít a kormányzati oktatáspolitika teljes csődjére. Mert miféle ostobaság az, hogy három meg három meg három az összesen kilenc macska, és közben egy gyerek életkorát kérdezik? Ezt a feladatot csakis egy orbánista tankönyvíró találhatta ki, egy olyan ideológus, akinek még érettségije sincs. Persze nem értenek ezek semmihez, még egy másodikos matematika-tankönyvet sem bírnak hibátlanul összerakni...
Az eset valóban nem tanulság nélküli.
Egyrészt szomorú, hogy ennyi felnőtt embert állít teljesíthetetlen logikai ugrás elé egy másodikosok által valószínűleg kacagva megoldott probléma. Másrészt viszont tulajdonképpen örömteli, hogy ilyen sok figyelem jut mostanában a tankönyvek tartalmának, hiszen több szem többet lát. Ugyanakkor határozottan vicces, hogy egyesek úgy képzelik, az új tankönyvek titokban készülnek, talán poros pincék mélyén körmöli őket valami arctalan debil, majd kopott reklámszatyorban csempészi egy alagsori nyomdába, ahonnan aztán a Kello smasszerei az iskolákba viszik, és fegyvert szorítanak a tanárok halántékához, hogy azok aztán szóról szóra leadják a tananyagot.
Remélhetőleg nem mindenki számára meglepő: az új tankönyvek szerzőinek neve épp úgy ott olvasható a könyvek borítóján, mint a korábbiaké. Az új kiadványokat is szakemberek ellenőrzik és értékelik. Az új tankönyvek közül is lehet választani. És az új könyvekből sem kötelező végigvenni minden példát, a tanító nyugodtan kihagyhatja azokat a feladatokat, amelyeket értelmetlennek talál. Zárójelben jegyzem meg: szeretném hinni, hogy a macskás feladvány nem tartozik az utóbbiak közé.
A föntiek fényében kevés esély van arra, hogy képesek rá, de azért a tankönyvbotrányt emlegetőkkel elvégeztetnék egy matematikai számítást.
Mennyivel kevesebb pénzt költenek a szülők az országban összességében tankönyvekre, ha minden elsős, másodikos és harmadikos, továbbá a rászorultak ingyen kapják a csomagot, ha minden három- és többgyermekes fél áron jut hozzá, és ha egyébként az árcsökkenés húszszázalékos? És Lili anyukája mennyit fizet a tankönyvekért, ha a kislányának kilenc cicája van? Hoppá, elnézést, ez beugratós kérdés volt.”
S mielőtt azzal köszönnénk el olvasóinktól, hogy a poros pincék mélyén körmölgető kripto-tankönyvírók üdítően szellemes képe tegye vidámmá napjukat, engedtessék meg, hogy a bevezetőben említett apró – bár „Lili anyukája” szempontjából korántsem mellékes – tévedést korrigáljuk. Nos, a három- és többgyermekes családok nem fél áron, hanem egészen ingyenesen jutnak hozzá a tankönyvekhez. Ami persze tovább bonyolítja az amúgy is sok változóval nehezített egyenletet. Azért reméljük, akit illet, az ki tudja számolni a végeredményt…