Rubik Ernő neve mára összeforrt a magyar játékiparral. Ez egyrészt alapítványának és az általa életre hívott Rubik-díjnak köszönhető, mellyel minden évben az ország legkreatívabb játéktervezőit jutalmazzák. Másrészt pedig korszakalkotó találmányainak, a világhírűvé vált Bűvös Kockának, és a talán csak a magyar fülek számára ismerős Bűvös Dominónak, Rubik-kígyónak és – órának.  Legutóbbi remekműve a 2009-ben megalkotott Rubik-gömb.

Ez utóbbi játék nem a matematika határain belül mozog. Sőt, nem is egy logikai játékról van szó! Ráadásul, még el is kell, hogy keserítsek minden humán beállítottságú olvasót: fizikával és gravitációval kapcsolatos megfigyeléseinket is fel kell használnunk ahhoz, hogy – esetleg - pár nap kínszenvedés után felkiálthassunk: „Megoldottam!”. A játék három egymásban elhelyezett kisebb gömbből áll, mindegyiken lyuk vagy lyukak találhatók. A cél, hogy ezeken keresztül, a különböző színű golyókat a saját „sipkájukba” vezessük. Mivel jó pár év eltelt már Rubik legutóbbi találmánya óta, ezért (tán túl?) sok ideje is volt idegőrlővé tenni játékát: minden gömb különböző súlyozással rendelkezik, melyet nem győzhetünk le a gömb ötletszerű rázogatásával (próbáltam, nem jött be), mert emiatt a másik gömbbe átvezető lyukak mindig ugyanazon irányba állnak, és csak egy síkon tudnak mozogni. És ha nem vagyunk tisztában a gravitáció törvényszerűségeivel… akkor rövid úton földhöz fogjuk vágni a játékot. Azt hiszem a játék tesztelése során sokszor történhetett ilyesmi. Minden valószínűség szerint ezért lett a gömb igen masszív felépítésű, hiszen a harmadik, totális kétségbeesésem után sem fedeztem fel rajta semmilyen sérülést.
Az biztos, hogy ezzel a játékkal nem fogunk tudni utazás közben játszani. Az iskolában sem fogjuk elővenni, és óra közben sem fogjuk tudni alig odafigyelve kirakni. De talán a legnagyobb hátránya mégis az, hogy nem fogjuk tudni megtanítani barátainkat a használatára (mint ahogy nekem se sokat segített a használati utasításnak és a „tippek” rovat leírásának többszöri olvasása). Valakiben vagy megvan a végtelen türelem és ügyesség, amely ehhez a játékhoz szükségeltetik vagy nincs. Bennem sajnos nem volt meg. Azonban az tagadhatatlan, hogy az „elit”, aki ki tudja rakni, az igen nagy büszkeséggel fogja hangoztatni héroszokhoz illő tettét. Talán így lehetséges, hogy Jóatyám, aki a családban egyedül volt képes kirakni a gömböt, már 2 napja ezzel villog boldog-boldogtalan előtt…