Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hallottunk már legendákat olyan könyvekről, melyek segítségével minden fontosabb vizsgán gond nélkül kiválóan szerepelhetünk. Mely tartalmaz minden olyan, általunk fölöslegesnek vélt információt, aminek segítségével mégis színesebbé és színvonalasabbá tehetjük esszénket, a megoldhatatlannak hitt egyenletek pedig szinte kiszámolják magukat. Az én középiskolai éveim is ezen legendák jegyében teltek: „majd az érettségin használhatod a töri atlaszt/függvénytáblázatot/szótárat… el sem fogod hinni, hogy mekkora segítség lesz az!”. És amikor elértünk odáig, a függvénytáblázatban elvesztem a fizikai és kémiai összefüggések között, az atlaszban pedig összekevertem a halvány zöld kurucgyőzelmeket a közepesen zöld labanc győzelemmel. Persze az egyetlen döntetlen csatának a fekete jelölése egyértelmű volt… De, legalább tanulva hibáimból, az idegen nyelvű megpróbáltatásokon már véletlenül sem próbálkoztam szótár használatával.

A tanárokon áll vagy bukik
Talán a legnagyobb hiba ezekkel a taneszközökkel kapcsolatban abban rejlik, hogy négy- hat- nyolc éven keresztül még véletlenül sem használjuk őket. A történelem atlasz képei rajztáblaként funkcionálnak, a függvénytáblázatot pedig az érettségire nyugodt szívvel el fogjuk hagyni. A reál tantárgyak tanítóinak legnagyobb többsége ugyanolyan lelkesen diktálja le az általa érdekesnek vélt képleteket, mint a valóban nélkülözhetetleneket. És el is várja, hogy a diákjai mindet megtanulják. Mert keverési egyenlet nélkül hogyan akarunk kémiát tanulni? Hogyan is képzeljük, hogy jeles érdemjegyet kapunk fizikából, ha nem tudjuk a súrlódási erő kiszámításának módját? De persze I. András születésének éve is ugyanolyan fontos, mint trónra lépésének napja, hónapja. A feladat elsősorban a tanárokon áll vagy bukik: képes-e megszűrni tudásának (középiskolás diákok számára) felesleges információit. El tudja-e fogadni, hogy ha nem az adott tárggyal fognak később foglalkozni, akkor legjobb esetben is csak a szemünk fogja felismerni egy-egy képlet formáját, de magunktól visszaadni azt... Diákjai kezébe tudja-e, meri-e adni azokat az eszközöket, melyek – ha tényleg használta már az eszközt – nagy segítséget nyújthatnak az érettségizőknek, és jobb jegyet is szerezhetnek általa?

Amire feltétlenül szükség van
Ilyen kezdeményezésnek látom a Junior Függvénytáblázat új kiadását általános iskolák felső tagozata számára. Úgy vélem, pont azokat a dolgokat foglalja össze, amikre a diákoknak feltétlenül szükségük van, és amiket szinte biztos, hogy soha nem láttak összefoglalva. Kiváló ábrákkal illusztrálja a térlátással kevésbé rendelkező gyerekek számára a geometriát és az atomszerkezetet. Az egyes témakörök (matematika, fizika, földrajz) részletes leírása előtt feltűnteti az adott tudományágban használt mértékegységeket, azok rövidítését és végül, de nem utolsó sorban táblázatos módon összefoglalja azok átválthatóságát. Részletesen bemutatja egy atom felépítését, kötések, rácsok típusait példákkal felsorolva, sőt a vegyületek képlete és neve mellé azok legjellemzőbb fizikai tulajdonságait, kémiai reakcióit és előfordulását is feltünteti. Ráadásul nem kell órákat ülni a könyv felett, hogy véletlenül megtaláljuk az éppen számunkra fontos fejezetet, mert egyértelműen, logikusan szerkesztett könyvről van szó. A tudományágakat pedig színkód választja el egymástól, így még abba a hibába sem eshetünk, hogy a fizikai képleteknél keressük a matematikai adatokat. Az eszköz koránt sem látszik tökéletesnek: sajnos túlságosan nagy alakú formátumban jelent meg, és az is biztosnak tűnik, hogy egyelőre nem sok csillagászati órára kell majd bevinniük a diákoknak. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a könyv alkotói azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy segítsék a gyerekeket a tanulásban, és a rájuk váró megpróbáltatások leküzdésében. És, talán először a reál tantárgyak oktatásának történetében, sikerült megalkotni egy olyan könyvet, amit azok a diákok is bátran, eredményesen használhatnak, akiknek nem ezek a tárgyak a kedvenceik.

Talán az egyik megoldás
Mivel a legtöbb tanár a függvénytáblázat használatát sem engedélyezi óráin, ezért nem hiszem, hogy most valamilyen hirtelen szemléletváltással ezt a kevésbé „felnőttes” kiadást támogatni fogja. Nem szerepel benne minden adat, melyet az adott szak megkövetelhet. Viszont használható. Segítségével a diákok el fogják tudni készíteni a házi feladatokat óráról órára, még akkor is, ha az elméleti anyagot csak a témazáró dolgozatra fogják megtanulni. Az igazi kérdés az, sikerélményeket akarunk-e adni a diákoknak, vagy pedig az osztály három fanatikusát kivéve, elvenni örökre a kedvüket a reáltantárgyak tanulásától. Ha a tanárban nem merül fel ez a kérdés, akkor a szülőnek kell feltennie ezt önmagának. Pár perccel utána pedig azt, hogy hogyan is tudna legegyszerűbben segíteni gyermekének. Talán az egyik megoldás ez a függvénytáblázat lesz…