Sajnos nincs olyan kifejezésünk, ami pontosan leírná azt az életformát, azt a létezésmódot, azt az alkotási folyamatot, amit Telegdi Ágnes képvisel. Legutóbb talán a szecesszió korának mesterei voltak azok, akik szakmájuk, művészetük, alkotó indulatok mindenesei lehettek. Bizonyára sokan emlékeznek még Chaplin filmjeinek stáblistájára: írta, rendezte, zenéjét szerezte, főszerepét játssza Charlie Chaplin.  Nos, ilyesféle szecessziós mindenes Telegdi Ágnes is: tanár, gyógypedagógus, előadó, installációkészítő, fotóművész, mesekönyvíró, kiadó, értékesítő…

Egy képeslappal kezdődött
- Egy ideig gyógypedagógusként tanítottam – mesélte az írónő. – Azt talán nem mondhatnám, hogy akkor jöttem rá, mennyire fontos a vizualitás, hiszen a magam részéről mindig is vonzott a világ képi megjelenítése, de azt biztosan akkor tanultam meg, hogy a gyerekek számára mennyivel könnyebb átadni a tudást, ha képek is kísérik. Persze, pedagógusként ezt tudtam, de más tudni valamit és más megtapasztalni.
- Ez a tapasztalat vezetett a könyvsorozatokhoz?
- Valójában nem. Egy játékkal, tréfával, kedveskedéssel kezdődött. Készítettem egy karácsonyi üdvözlőlapot az ismerőseimnek. De annyira jól sikerültek a beállított mackós képek, hogy felmerült, készíthetnék egy ilyen sorozatot, valami képregény-szerűséget. Az ötlet nekem is tetszett, de a képregény helyett a képes könyvet találtam megfelelőnek. Neki is álltam és össze is állítottam az első kötet anyagát. Így kezdődtek Barnabás mackó kalandjai.

Barnabás Meséi 
- Ezt úgy kell elképzelni, hogy elkészíti a környezetet, aprócska bútorokat, tárgyakat, beállítja Barnabást, és lefényképezi?
- Igen, csaknem minden tárgyat én készítek, magam találom ki a koncepciót, a környezetet, és hozzá természetesen a mesét is.  
- Miféle mesék ezek?
- A Barnabás Meséi sorozat ovisoknak szól. Hétköznapi történetek ezek, olyanok, amiket az óvodások is megélnek. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek számára is felmerülő, apróbb-nagyobb problémák tükröződjenek a mesékben. Ebben az értelemben nem mesék, hanem megoldásra váró élethelyzetek, amiből a gyerekek sok mindent megérthetnek, a helyére tehetnek. Ugyanakkor azonban klasszikus mesék a szó legszorosabb értelmében: konfliktussal, csúcsponttal és megoldással. Mindig megoldással. Mert ebben a korban a gyerekek nagyon nehezen viselik a bizonytalanságot, a feszültsége fennmaradását, a megoldatlan, nyitott helyzeteket. Barnabás meséi viszont segítik őket abban, hogy a helyükre tegyék a dolgokat abban a világban, amely körül veszi őket.
- Talán ez magyarázza, miért ilyen sikeres ez a sorozat…
- Talán. Az számomra is meglepetés volt, hogy már az első kötetből közel kétezer ötszáz példány fogyott el.  Mindenesetre tény, hogy a szülők, a gyerekek, és bizonyára az óvodapedagógusok is kedvelik ezeket a könyveket. Ez azt jelenti, hogy sok ezer gyermekhez eljutottak a könyveim.

Ó, azok a csodálatos állatok
- Hasonlóan sikeres másik kezdeményezése, az állatvilág csodáit feldolgozó sorozata, amelyben szintén a fotók dominálnak.  Úgy tudom, a két sorozatból az elmúlt néhány évben, úgy negyvenezer kötet talált gazdára.
- Nagyon szeretek fotózni. Bárhova megyek, viszem magammal a felszerelésemet, és mindent lefényképezek, ami megragad. Hogy miért az állatokat találom annyira érdekesnek, azt nem tudom. Egyszerűen szeretem az állatokat. A Barnabás sorozat sikere, a fotózás szeretet és a természet iránti vonzalomból hamar összeállt az új sorozat ötlete.
- Hasonlóan szép, igényes kivitelű, állatos képeskönyv azonban már sok megjelent…
- Rengeteg. És a többségük nagyon igényes, szép kiadvány. Azonban a legtöbb ilyen kötet külföldi kiadás magyar változata. Kevés olyan van, ami a hazai élővilágot mutatja be. Én arra törekszem, hogy olyan állatokat fotózzak, amilyenekkel a gyerekek is találkozhatnak, lehet róluk saját élményük. Igyekszem védett területeken, természetvédelmi vidékeken fotózni, de nem azért, hogy olyasmit mutassak, amit csak én fedezhetek föl, hanem éppen azért, hogy kedvet ébresszek a természetjáráshoz és az értő megfigyeléshez. 
- Ezekben a könyvekben azonban nem csak fényképek vannak, hanem történetek is.
- Megélt történetek. A saját, személyes élményeimet, kalandjaimat írom meg ezekben a könyvekben. Annyi élőlény vesz körül minket, annyi kalandot kínál a természet, észre kell venni és el kell mondani. Abban bízom, hogy a gyerekek, akik ezeket a könyveket lapozgatják, kedvet kapnak az olvasáshoz, de még inkább kedvet kapnak ahhoz, hogy megfigyeljék a környezetüket. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy még a természet közelében élő, vidéki gyermekek sem figyelik meg a maguk környezetét. Hiányzik az elmélyülés, a csöndes szemlélődés képessége. Az irányított figyelem nagyon nehezen megy a gyerekeknek, de a természet megfigyelése, pár perc csöndes odafordulás, talán erre is megtanítja őket.

Tízezer gyermek
- Az értékesítési adatokon kívül, érkeznek más visszajelzések is?
- Az elmúlt négy-öt évben tizenhét megyében, százötven településen, úgy kétszáz író – olvasó találkozón vettem részt. Csaknem tízezer gyerekkel találkoztam. Igen, azt hiszem, elég sok visszajelzést kapok. A tapasztalatokat természetesen beépítem a munkámba. Most is van egy új elképzelésem, egy új sorozat foglalkoztat, amihez az ötletet éppen ezek a találkozások adták. De erről egyelőre ne kérdezzen. Ma még nem olyan kiforrott a terv, hogy szívesen beszélnék róla. Legyen ez a sorozat meglepetés…
- Fotózás, installáció készítés, írás, szerkesztés, előadás… Nem sok ez egy kicsit?
- De, nagyon sok. Hat éve jelent meg az első könyvem, három éve pedig csak ezzel foglalkozom. Ennyi munka mellett nem lehet „valódi” állása az embernek. A könyvek elkészítése mellett hetente két-három előadást tartok, elmegyek olvasótáborokba… Nem sorolom. Ma már ez is sok. Éppen azon gondolkoztam, hogy segítséget kellene találnom. Ám azt hozzá kell tennem, hiába sok, ha egyszer nagyon élvezem. Azzal foglalkozom, amit szeretek, amit hasznosnak találok, és ami a gyerekeknek is fontos. És ez így együtt, nagyon rendben van.

Telegdi Ágnes a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (Millenáris rendezvényközpont, Kis Rókus utca 16-20), április 26-án, szombaton, 15 órától, a Könyvtárellátó pavilonjánál dedikálja megjelent könyveit.