Úgy tűnik, nem pusztán a politikai kapukat törte be az egyiptomi forradalom, de az arab ország kultúrájába is új elemeket hozott. Persze ezen nem is csodálkozhatunk akkor, ha tudjuk: maga a forradalom is a fiatalok megmozdulása volt, a korszerű technikai eszközök, a mobiltelefon, a facebook segítségével zajlott.

Az igaszágosztó

Miközben azonban mi itt Európában úgy képzeljük, hogy az arab fiatalok éppen olyanok, mint a mi tízen-, huszonéveseink, miközben azt hisszük, hogy most ébredező arab nemzedékek már egy világias szemlélet hívei, döbbenten szembesülhetünk azzal: nem egészen így áll a dolog.

Egyiptomban és az arab világban egyre népszerűbb Kahira, az elfátyolozott szuperhős. Az interneten olvasható képregény főszereplője egy fiatal lány, aki – ahogy az efféle szuperhősöknél már szinte kötelező – röpköd a levegőben és emberfeletti ereje birtokában kiáll az igazság és a szabadság mellett, szembe száll az elnyomással, megbünteti a rosszakat, megjutalmazza a jókat, megvédi a kiszolgáltatottakat…  Az egyik képen például lefátyolozott nők vonulnak a sok kairói tüntetés egyikén. Kahira azt mondja róluk: „Azért vagyok szuperhős, mert szuperhatalmam van. Ők meg azért, mert nekik nincs.”

Az erőszak ellen

Mindezek után azt hihetnénk, hogy Kahira által Supermannak akadt arab vetélytársa, hogy az igazság, a szabadság, a jóság és a rosszaság olyan értékek, amelyek mindig és mindenütt ugyanazt jelentik.

Pedig nem. Egészen meglepő, mennyire nem.

Érdemes belelapozni a Kahira képregénybe. http://qahera.tumblr.com/ Arab- vagy angolnyelvtudás nélkül is könnyen érthetőek a rövid streepek. Kahira szabadsága, igazságossága, becsülete egészen másmilyen, mint a miénk. Az az individuális szabadság, amit mi ismerünk, Arábiában mostanában nem népszerű. Kahira mélyen tradicionális szuperhős, olyan, mintha az Ezeregy éjszakából lépett volna ki, középkori eszmékkel, vallásos elkötelezettséggel, hagyomány-centrikus világképpel. Európai szemmel annyira abszurd az egész Kahira-jelenség, mintha, mondjuk egy Savonarola vidám kalandjai, esetleg egy Torquemada  Szupersztár című tanulságos képregény-sorozat készülne nálunk. 

A hősnőt úgy hívják, ahogy az egyiptomi fővárost arabul. Az a küldetése, hogy egyszerre küzdjön meg a nőgyűlölettel és az iszlamofóbiával – nyilatkozta Dina Mohamed, Kahira 19 éves szülőanyja.

A hősnő természetesen az ellen küzd, ami egy tizenkilenc éves lányt, esetleg a fiatal nőket, vagy talán a fiatalok elég nagy tömegét leginkább zavarja ma Egyiptomban és az arab világban: a szexuális zaklatás és erőszak ellen. A weben terjedő képregény-figurának sok rajongója van a Közel-Keleten.

Az alkotó néha azt szeretné, ha tényleg létezne egy ilyen szuperhősnő. Főleg olyankor, amikor kint van a városban, és megjegyzéseket tesznek rá, követik, vagy meg is akarják fogdosni…

Kahira valósága

De vajon Dina, vagy Kahira rajongói tisztában vannak azzal az ellentmondással, amit a képregény hordoz: egy lefátyolozott nő küzd a nők jogaiért?

Dina erről azt nyilatkozta: azért fátyolozta le Kahirát, hogy meggyőzze az iszlámgyűlölőket. Akiknek szerinte könnyű céltábláik a befedett nők, mert messziről látszik rajtuk, hogy muszlimok. Meg azért is rajzolt rá kendőt, mert az emberek teljesen személytelennek látják az elfátyolozott nőket. Pedig nem azok.

Dina grafikusnak tanul, maga csinál mindent, rajzolja a figurákat, írja a sztorit, arabul és angolul is feliratozza a képregényt, végül posztolja a kalandokat. Dina a modern világ számos csodálatos eszközét használja. Dina tudja: valójában nem Kahirára van szükségük az egyiptomi nőknek. Nyilatkozata szerint törvények, szabályok, odafigyelés és a viselkedési normák megváltoztatása kellene ahhoz, hogy elejét vegyék a zaklatásnak.

Dina azonban nem tudja, hogy a lefátyolozott nők nem képesek megváltoztatni a hagyományos normákat. Mert maguk is annak a hagyománynak a részesei, amelyben a nők kiszolgáltatottak. Így aztán Dina hőse az újszerű megjelenés dacára sem mond semmi újszerűt a szexualitásról, vagy a zaklatásról. Csak ellenzi. Csak küzd ellene.

Reménytelenül…