Talán nincsen szükség arra, hogy külön kiemeljem, a Netflixnek nincs nagy sikere a japán mangák live-action verzióival. Ki feledhetné Cowboy Bebop sikertelenségét, amelyet olyan jól sikerült a „modern nézők” elvárásai szerint átírni, hogy teljesen elidegenítette a már meglévő rajongókat, újakat pedig nem tudott megszólítani, így aztán a Netflix csendben elvetette a második évad forgatásának lehetőségét, és próbált úgy tenni, mintha az egész fiaskó meg se történt volna. Ennek ellenére 2023 elején jött a hír, hogy a One piece manga lesz a következő „áldozat”: ugyanaz a stúdió és kreatív team próbálja meg átírni a több mint ezer részes rajzfilmet egy élőszereplős sorozattá... talán nem is kell mondani, de szinte mindenki – aki hallotta a bejelentést és ismerős volt az eredeti sztorival – elkönyvelte, hogy a Netflix ki fogja herélni az egész történetet, és egy újabb katasztrófának nézünk elébe. De akármennyire is hihetetlen, a One piece adaptációja rohadtul jól sikerült!

Kép forrása

Érző szív

Ha őszinte akarok lenni, akkor ki kell mondani, hogy kezdetben abszolút ostobának és nevetségesnek tűnt, amit láttam: a sorozat karakterei úgy öltöznek, mintha csak most toppantak volna be egy cosplay gyűlésről, ráadásul a technológiai fejlettség összehangolását és a fizika törvényeit is csak opcionálisnak tekintették az alkotók. De aztán hozzászoktam az abszurdhoz. Vagy legalábbis eltekintettem tőle, mert megéreztem, amit senki se tagadhat el az One piece-től: érző, lelkes szív dobban a sorozatban, ami tényleg megelevenedett előttem! Izgalmas, színes, kalandokkal teli világ tárult elém, ami egyszerűen magával ragadott. Minden egyes részt egyre nagyobb izgalommal vártam, megszerettem a karaktereket és drukkoltam, hogy jó irányba forduljon az életük! One piece gyakorlatilag egyesttanulmány, hogy hogyan is kell jól adaptálni egy japán történetet úgy, hogy megőrizze az eredeti varázsát, kiszolgálja a már meglevő rajongókat és újakat varázsoljon el!

Kép forrása

Kincskeresésre fel!

One piece egy kitalált világban játszódik. Két óriás óceánt egy egységes földnyelv választ ketté, amelyet egy diktatórikus kormány vezet, aminek a neve „Világkormány”. Hát igen... legalább azonnal tudjuk, hogy miről van szó. Bárki, aki nem hajlandó alávetni magát a Világkormány törvényeinek, azt kalóznak nyilvánítják, attól függetlenül, hogy tényleg kalózcselekményeket hajt-e végre a tengereken. Ezeket a törvényen kívülieket üldözik a Világkormány „Tengerészgyalogosai”. Történetünk azzal veszi kezdetét, hogy a Tengerészgyalogosoknak sikerül elfogni a leghíresebb kalózt, Gol D. Rogert, aki a kivégzése előtt bejelenti a bámész tömegnek, hogy összeharácsolt kincseit elrejtette egy helyen – amire ezentúl mindenki One piece-ként hivatkozik majd – és az csak a méltó megtalálójára vár. Ezzel a kijelentéssel pedig elindított a valaha volt legnagyobb kincsvadászatot, amibe még a Világkormány is beleremegett...

Két évtizedet ugrunk előre az időben, és az önjelölt kalózok még mindig keresik a kincset. Ekkor ismerkedünk meg főszereplőnkkel Monkey D. Luffyval, aki már gyerekként arról ábrándozott, hogy legénységet toboroz magának és elhajózik a veszélyekkel teli vidékre, amire a térképek úgy hivatkoznak, mint „Grand line”, és ott, megtalálva a One piece-t, a kalózok királyává válik. A gond csupán az, hogy nincsen se hajója, se térképe, nem tudja hogyan kell navigálni, de még csak legénysége sincs. Ahogy láthatjuk, Luffy nem éppen jó az előre tervezésben, de pont emiatt lesz azonnal kedves a néző szívének. Ő a tökéletes kalandor, aki megoldja a gondjait... amint azok megjelennek, de addig nem stresszeli magát semmi miatt. Az egyik kevésbé jól sikerült napja végén megismerkedik Koby-val, egy ijedt, gyenge fiúval, aki arról ábrándozik, hogy csatlakozva a Tengerészgyalogosokhoz az ártatlanok védelmére kelhet. Később Luffy találkozik Namy-val, egy tolvajjal, akinek titkos cél lebeg a szeme előtt, Zoro-val, a kalózvadásszal, aki megesküdött, hogy ő lesz a világ legjobb kardforgatója és a mesterlövész/feltaláló (?) Usoppal, aki arról ábrándozik, hogy egyszer harcos lesz belőle. A szükség és a véletlen hozza össze ezeket az embereket, akik aztán idővel igazi legénységgé kovácsolódnak össze. Együtt bontanak vitorlát, hogy megvalósíthassák álmaikat... útjuk közben legyőznek kalózvezéreket, soha nem látott tengeri szörnyeket, miközben próbálnak egy lépéssel a Tengerészgyalogság előtt maradni, akik folyamatosan üldözik őket. 

Kép forrása

Semmi extra

Klasszikus felállás: az író (Oda Eiicsiró) megálmodott egy rakás színes, érdekes karaktert különböző képességekkel és motivációval, akiket aztán egy közös cél felé terelt és elszabadította őket. Mi, nézők pedig figyelhetjük, hogy mennyi káoszt okoznak, és hogyan tudják azokat megoldani. Tanúi lehetünk árulásnak, rivalizálásnak, váratlan fordulatoknak, de még sötét családi titkok is lelepleződnek előttünk az első évad alig nyolc része folyamán. És minden jól működik, mert a karakterek nagyon izgalmasak! Mind különböznek egymástól nemcsak céljaikban, képességeikben, de természetükben is, tökéletesen kiegészítve egymást, így téve őket effektív csapattá. Vagy ellenféllé. Mindegyik felbukkanó karaktert igazán megismerhetjük a sorozatban, ami végső soron azt eredményezi, hogy a néző megkérdőjelezheti, hogy ki is az igazi rossz és léteznek-e hősök. One piece rendezői nem féltek igazán használni a karaktereket, amikkel dolgoztak: nemcsak bizarr párbeszédeket, melodrámát, hihetetlen harcjeleneteket, de mély, átélhető, igazi érzelmeket is adtak a szereplőknek. Pont úgy, ahogy az anime teszi! És ezt, Oda Eiicsirónak köszönhetjük! 

Oda, amikor aláírta a szerződését a Netflixszel, kreatív kontrollt követelt magának a sorozattal kapcsolatban is. Belső információk szerint többször kényszerítette az író-rendező brigádot, hogy „vegyenek vissza a genderpropagandából”. Újra forgattatott jeleneteket, hogy a mangához hűen a férfiak férfiasan a nők nőiesen jelenjenek meg a filmvásznon. Valamint külön megkövetelte, hogy a produkciós dizájn is az eredetit adja vissza a nézőknek. One piece világában jól megfér egymással a kard és az ágyú, a csillogó neontábla, a csigatelefon. 

Akármennyire is élveztem a sorozatot, azt le kell szögezni, hogy a One piece nem való mindenkinek. Habár egy nyugati adaptációról van szó, a sorozat megőrizte a manga jellegzetes keleties ízét. Így, ha valakit idegesíti a kicsit túljátszott, túlstilizált történetmesélés, akkor az inkább neki se kezdjen a sorozatnak! De ha valaki szereti ezt a stílust, vagy hajlandó eltekinteni tőle addig, amíg a szívéhez nem nőnek a karakterek, akkor annak ez a show a tökéletes választás. Egy vad, kiszámíthatatlan, érzelmekkel teli hullámvasutat kaptunk Odától. Amire örök élmény felülni, és aminek várom a folytatását!