A műfaj kedvelőinek ismerős lehet Flanagan neve, aki előszeretettel adaptál horror-regényeket limitált minisorozatok formájában. Shirley Jackson, a Hill House Szelleme című könyvéből készült adaptációja volt az első áttörő sikere, ennek köszönhetően mutathatta be első saját maga által írt, eredeti történetét a Netlix streaming szolgáltató védjegye alatt. 

A történet egy elzárt szigetközösség lakóinak mindennapjaiba kalauzol bennünket, Crockett Island fiktív szigetére, Észak Amerikába. Az alig párszáz fős közösség életében fontos alappillér a Katolikus hit, az egymásra utaltság és jószomszédi viszony prioritása. Mindenki névről ismer mindenkit, tudják egymás titkait, szégyeneit, kudarcait. 

Főszereplőnk még a mintahívőnek nem mondható szigetlakók között is kitűnik, afféle feketebárány, tékozló gyermek, Riley Finn. A Zach Gilford által megformált karakter a korábban elsőáldozó, ministráns, a Katolikus hit elhivatott követője volt, azonban később egyike lett azon keveseknek, akik fiatalon elhagyták Crockett Island zárt, belterjes világát egy jobb élet reményében. Miután azonban ittas vezetése miatt egy fiatal lányt halálra gázol, börtönbe kerül. Riley büntetése letöltése alatt teljesen eltávolodik a katolikus hittől. Mikor szabadlábra kerül és kénytelen hazatérni szülei háztartásába álmait és ébren töltött óráit az általa kioltott élet keserű emléke mérgezi.

Riley afféle tipikus bibliai vezeklő bűnös, minden rezzenésében a bűntudat és a kiábrándultság jegyei keverednek mikor hazatér Crockett Islandre, ahol nem sok minden változott az évek során: az itt élők továbbra is túlbuzgóan vallásosak, kívülálló társaikat, mint például a Muszlim vallást követő sheriffet, vagy a bizonyos városi alkoholistát és idegesítő kutyáját kirekesztik a közösségből. 

Ám Riley visszatérésétől függetlenül is izgalmas időszak ez a szigetlakók életében, ugyanis szeretett Pruitt tiszteletesüknek is ezen a napon kell hazatérnie zarándokútjáról Jeruzsálemből. Az idős pap központi eleme a közösségnek, visszatértét nagy várakozás előzi meg. A hívőknek azonban meglepetésben van részük, mikor Pruitt helyett Paul tiszteletes (Hamish Linklater) jelenik meg és tart misét nekik. 

Paul fiatal, buzgó katolikus, tele spirituális energiákkal, hangzatos beszédekkel és a jóféle keresztény hívőre jellemző nyitottsággal. Bemutatkozása során közli követőivel, hogy Pruitt tiszteletes beteg, ő pedig helyettesítője, biztosítja őket, hogy a helyzet átmeneti. Érkezése azonban rejtélyes, személye szokatlan a változásokra érzékeny közösség tagjai előtt. 

A történet itt kapcsol magasabb sebességbe és kezdi el misztikumba vonni nézőit, ugyanis a szigeten váratlan, bibliai csodákkal azonos események ütik fel a fejüket. Éjjelente rejtélyes alakot látnak az utcákon kóborolni, aki kísértetiesen hasonlít az elveszett Pruitt tiszteletesre, emberek tűnnek el és további megmagyarázhatatlan események következnek be. A hívők száma és túlbuzgósága napról napra növekszik, a kialakuló vihar közepén pedig a karizmatikus Paul atya karaktere mozgatja a szálakat. 

Mike Flanagan a misztikum mellett igencsak kényelmetlen kérdések elé állítja a vallások követőit Riley és Paul beszélgetéseivel, melyek a sorozat abszolút fénypontjai, és amikben karaktereik egymás tökéletes antitéziseiként találkoznak egymással. A történet szándékosan kerüli a tudomány és a vallás igazsága közötti állásfoglalást. Mindkét oldal remekül reprezentálva, egyenlően kap a reflektorfényből, a sorozat nézőit nem manipulálja, inkább csak mélyen elgondolkoztatja. A Mise Éjfélkor másik központi kérdése az elmúlás, a gyász feldolgozása, élet és halál viszonya, mely egyenesen belekapcsolódik a történet horrorisztikus, misztikus elemeibe. 

Végül anélkül, hogy túl sokat mondanánk, Mike Flanagan egy klasszikus, unalomig ismételt gonosz teremtményt is beemel a történetébe, olyan csavarral és bizarr, groteszk logikával megtámogatva, ahogyan azt még sohasem láthattuk, lenyűgözően illeszkedve Crockett Island néha már-már középkori világába. Friss és üdítő perspektívát ad, miközben mélyen elgondolkoztat, sokkol és odatapasztja szemünket a képernyőhöz.