Nem fogadtam volna rá, hogy téli letargiám monotonitását egy számítógépes játékból adaptált anime sorozat fogja megtörni. De akármilyen alapanyagból épül fel az Arcane című sorozat, mindenképpen kell róla beszélni. Még ha nem is azért, amiért a keményvonalas rajongók elvárnák...

A világ

Történetünk a Piltower nevű steem-punk városban játszódik, ami két jól elkülönülő városrészre oszlik. A földfelszínen a nemesség él luxusban és viszonylagos biztonságban. Míg a kevésbé szerencsések a föld alatt, az úgynevezett Undercity-ben élnek. Ezt a helyet különböző, törvényen kívüli bandák rivalizációja teszi még inkább veszélyessé. Ha már a hosszú távon halálos gázok belégzése nem lenne éppen elég… egy, történetünk ideje előtt jó pár évvel történő lázadás óta csak egy törékeny béke áll fenn a két városrész között. Ennek a relatív nyugalomnak az őrzője az egykori forradalmár: Vander. Az ő dolgát veszélyezteti hajdani fegyvertársa, Silko, aki továbbra is arról álmodozik, hogy felszabadíja Undercity-t a fentiek elnyomása alól, és kivívja társainak a teljes függetlenséget. Hogy erre akár csöppnyi esélye is legyen, egy „csillám” nevű, veszélyes vegyületet használ, aminek rövid idejű, ám függőséget okozó hatása alatt Undercity mindenre elszánt csőcselékéből legyőzhetetlen harcosokat hoz létre, akiket – először – azért vet be, hogy elsöpörhesse Vandert. Majd a fenti városrész jólszervezett, de „csupán” emberi hadseregét…

Alapkonfliktus

Mindeközben Piltower egyetemén egy fiatal tudós, Jayce azon dolgozik, hogy a tudomány segítségével kinyerhesse és felhasználhassa az – amúgy, ebben a világban létező – mágia erejét. Azzal az idealista szándékkal teszi mindezt, hogy találmánya bőséget, békét és boldogságot hozzon majd, nemcsak városának, hanem az egész világnak. Ám hiába ér el áttöréseket a munkájában, a nemes célok elérésétől egyre távolabb kerül, ahogy kutatásába egyre inkább megpróbál belefolyni a város vezetősége. Mindezt bonyolítja, hogy egy fiatalokból álló Undercity-i banda, melyet egy az utcákon megkeményedett lány Vi, és fiatalabb testvére, Jinx vezet, sikeresen kifosztja Jayce laboratóriumát. A fenti katonaság elől való menekülés során a banda belefut Silko-ba. A vele való csetepaté során Jinx véletlenül felhasználja a laboratóriumból lopott egyik kristályt, amelynek hatalmas robbanása számos ellenség és néhány barát halálát okozta akaratán kívül. A detonáció során Vander meghal, a két testvér pedig elszeparálódik egymástól. Az idősebb börtönbe kerül, míg a fiatalabbat Silko veszi gyámsága alá…

Pár évvel később

Silko és bandája az Undercity urává vált, leghűségesebb és legrettegettebb embere pedig Jinx lett. Mindeközben Piltorver egy technikailag fejlett, virágzó nagyvárossá növekszik a Jayce által kifejlesztett technológiának köszönhetően. A fiatal feltalálót – érdemeit elismerve – beválasztják a város vezetőségébe, egyre több felelősséget helyezve a vállára. A saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy a jószándékú tudomány és a reális politika nem feltétlenül tud kéz a kézben járni. Könnyű döntései ugyan népszerűséget hoznak neki, gazdagságot Piltowernek, mégis elmélyítik a szakadékot emberrétegek, városrészek, országok között. Ebbe az új, feszültséggel (még inkább!) teli világba érkezik vissza Vi évtizedes börtönbüntetése után. Vajon sikerül megtalálnia a húgát, és megfékeznie a pusztító forradalmat, mielőtt az elkezdődhetne? Van még egyáltalán bármi, amit meg lehet vagy amit érdemes megmenteni?

Zsúfolt?

Valószínűleg még oldalakon keresztül tudnék mesélni az Arcane-ról. És érdemes is lenne. De hidd el, kedves olvasó, rengeteg dolog van ebben a kis rajzolt sorozatban! Több órás beszélgetés során se lehetne mindenre kitérni. Mit fejtsek ki részletesen? A nagy politikai manőverezéseket, a félresikerült tudományos kísérleteket, a világ hatalmi egyensúlyáról szóló vitákat? Vagy írjak a „kézzelfoghatóbb” dolgokról? Arról, hogy végig nézhetjük, ahogyan a barátság és a hűség a végsőkig próbára lesz téve? Esetleg nem várt szövegségekről, keserédes árulásokról, bosszúról, megbocsájtásról filózzak? Mind benne van ebben a sorozatban, és mindegyik jól, a néző számára megfogható módon előkészítve. Olyan nüanszos és felnőttes karakterfejlődéseket mutatva be nekünk, ami egy „igazi” sorozatnak, de akár egy regénynek is becsületére válhatott volna.

Komplex világ

Senki sem az, akinek előszörre tűnik. Mindenkinek a cselekedeteit világos indokok teszik logikussá, átérezhetővé. Lett légyen szó a szabadság utáni sóvárgásról, egy idealista álomról, akár a pragmatikus status quo fenntartása iránti vágyról. Olyan sok és különböző világnézet és ideológia kerül bemutatásra a sorozatban, hogy őszintén elcsodálkoztam: sikerült az összeset úgy ábrázolni, hogy mindegyiknek legyen valami érdeme. A forgatókönyv pedig veszi a fáradtságot, hogy egyenként kidolgozza és bemutassa a néző számára.

Életszerű

Arcane világa egy morálisan komplex, kifinomult, brutálisan kegyetlen hely. Ahol jó emberek halnak meg azért, amiben hisznek. Ahol az erény és becsület nem nyeri el mindig a jutalmát, ahogy a megtévesztés és manipuláció sincs mindig megbüntetve. És a világukhoz méltóan, a karakterek is komplexek. A történet „gonosza” pár rész után már egyáltalán nem tűnik utálatosnak, még akkor se, ha időnként arra kényszerül, hogy számító módon és kegyetlenül viselkedjen, hogy elérje célját. Ahogy a „hősök” sem viselkednek mindig hősiesen, főleg, ha éppen veszélyesebb helyzetbe kerülnek.

Falak mögé zárva

A Vi és Jinx közti kapcsolat adja a sorozat érzelmi töltetét és a történet gerincét. És el kell ismernem, mindkét karaktert zseniálisan megírták. Vi egy kemény, agresszív utcai harcos, aki saját tapasztalataiból tanulta meg, hogy milyen kegyetlen is lehet a világ. És hogyha olyan embereknek adsz lehetőséget, akik nem érdemlik meg, az bizony katasztrofális következményekkel járhat. Amikor a börtönévei után ismét a nézők szeme elé kerül, hidegnek, nyersnek és magába fordulónak látszik. Egyáltalán nem akar az őt a börtönből (saját érdekében) kijuttató Caitlinnel együttműködni, mert túlságosan hosszú ideig csak magára számíthatott… de ahogy több időt töltenek együtt, Vi képes nyitni társa felé. .Majd apró villanásokat láthatunk régi énjéből, a másokkal is törődő, szeretetre éhes nőből…

Magával ragad

Jinx, nővérével ellentétben sebezhető, ártatlan gyermek volt a sorozat első részeiben, aki önhibáján kívül olyan események részese lett, amiket nem tudott kezelni. Amikor évekkel később újra láthatjuk őt, egy zseniális, de érzelmileg labilis bandatagként jelenik meg előttünk, akit a múlt eseményei traumatizáltak. Lelkének egyik fele arra vágyik, hogy újra találkozhasson rég nem látott testvérével, de közben gyűlöli és féli is őt, amiért elhagyta. Zseniálisan megírt karakter, aminek az ábrázolása során az alkotók lehetővé tették, hogy a néző átérezhesse fájdalmát, gyászát és elhagyatottságát. Jinx legmélyebb érzelmeit, összetett, abszolút emberinek mondható személyiségét. És az, ahogy a két nővér megpróbálja újra felvenni egymással a kapcsolatot, képes magával ragadni a nézőt. Két sérült lélek, az élet más-más ösvényén, kényszerből elindulva próbál visszatalálni oda, ahol évekkel ezelőtt volt. Akaratlanul is drukkolunk nekik, hiába tudjuk a lelkünk mélyén, hogy túlságosan megváltoztak mindketten ahhoz, hogy ez sikerülhessen.

Egyensúlyban

A sorozat igazi ritkaságszámba megy manapság. Tökéletes példája a sokszínűségnek, „reprezentációnak” és feminizmusnak, amely tényleg okosan, úgy valósult meg, hogy közben szórakoztató maradt a néző számára. A főszereplők különböző rasszok, nemek, sőt!, fajok tagjai. De ez szinte fel sem tűnik. Nem lesz tolakodó vagy irritáló, mert a forgatókönyv nem használja fel ezeket a dolgokat, arra, hogy valami kínosan suta utalást tegyen mai világunk eseményeire. Ahogy nem próbál meg egyetlen csoportot sem a másik fölé emelni erőszakosan. Mindegyik szereplő csak „ember”, az ő egyedi világnézetével, reményeivel és gyengeségeivel… a velük született, külső jellemzőktől függetlenül.

Felesleges utolsó rész

Habár eddig kénytelen voltam szuperlatívuszokban beszélni az Arcane írói gárdájáról, sajnos meg kell állapítanom, hogy nem sikerült végrehajtaniuk a lehetetlent. Nem szerettem bele a sorozatba. Lehet, hogy a Birds of prey-t idéző animáció (amit jobban szeretnék örökre elfelejteni), vagy a sokszor túlságosan japán-mangára hajazó szinkron volt az oka, de végig kínosan tudatában voltam annak, hogy nincsen „igazi” tétje annak, amit látok. Lehet, hogy csak túlságosan idős vagyok már ahhoz, hogy azért drukkoljak, hogy egy karaktert tovább rajzoljon valaki? A nyolcadik résszel ellentétben, ahol is univerzális morális kérdésekre kerestünk választ, a kilencedik, utolsó rész egyik jelenete se tudott megmozgatni érzelmileg: se sírás- rívás, se a halál, se az elszabaduló káosz. A második évad beharangozása pedig pláne nem! Az Arcane egy zseniális írói munka, olyasmi, amit tanítani lehetne és amiről érdemes beszélni. Egy jó sci-fi könyv szintjén áll, amiből, a műfaj korlátai mellett, az írók kihozták a maximumot. És mindenkinek jobb lett volna, ha okosan, vissza se nézve, tovább lépnek egy másik projektre…

Képek forrása