Joseph L. Mankiewicz nem volt Hollywood szürke eminenciása, mert ahhoz túl sokat ivott, túl lepukkantnak mutatkozott és túl sokan vetették meg nímand viselkedése, külseje miatt. Pedig Orson Welles Aranypolgár című Oscard-díjas alkotása az ő forgatókönyvéért lett zseniális filmtörténeti alapmű. A Mank című film – Gary Oldmannel a címszerepben – egy hollywoodi antilegenda históriáját meséli el, és hát valljuk be, nem túl izgalmasan, és akkor még finomak voltunk. 

Kép forrása

Youtube
LEJÁTSZÁS

Könyv-Kult Bibliopod
LEJÁTSZÁS

A 2020 Filmodüsszeia két állandó műsorvezetője, Géczy Dávid filmrendező és Pöltl Oxi Zoltán újságíró pontosan erre keresi a választ ebben az adásban, hogy egy olyan rendezőzseni, mint David Fincher miként válthatta ilyen fillérre át korábbi művei (Hetedik, Harcosok klubja, Pánik szoba stb.) fényét. A Mank pedig akár lehetett volna, lehetne egy kulisszák mögé markánsan betekintést engedő film is, ahogy ezt számos más produkciónál láthatjuk, de Fincher és csapata mégsem akart élni ezzel a lehetőséggel. Ehelyett Mank szeszgőzös és egyhangú mindennapjait láthatjuk, amint rendszeresen lenézik, mellőzik és megalázzák a főnökei, mire ő tovább dolgozik és tovább iszik, minden különösebb fordulat, poén és konfliktus nélkül. Nem volt egyszerű kielemezni ezt a produkciót, ugyanakkor az érte kapott Oscar-díj és persze Fincher meg Oldman miatt is kötelesség volt.