Emléktáblát avattak Karády Katalin tiszteletére New Yorkban, a színésznő egykori lakóházának udvarán, amely mostantól a Katalin Karády Memorial Courtyard nevet viseli. Az alkotást Baráth Fábián szobrászművész készítette Karády Katalin (1910-1990) születésének száztizedik, halálának harmincadik évfordulója alkalmából.

Kép forrása

Színésznőből énekes
Karády Katalin, a két világháború közötti magyar kulturális élet meghatározó alakja New York egykori magyar negyedében, a 2. sugárút és a 80. utca kereszteződésében található házban élt 1990-ben bekövetkezett haláláig.
Kanczler Katalin néven született 1910. december 8-án egy hétgyerekes kőbányai munkáscsaládban. Egyed Zoltán hírlapíró figyelt fel rá, azt ígérte neki, hogy színésznőt farag belőle. A „Karády” művésznevet is ő adta neki, és ő vitte el a Nemzeti Színház egyik művésznőjéhez, aki ingyen vállalta tanítását.
1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Zilahy Lajos regényéből Polgár Tibor által rendezett Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, az Ez lett a vesztünk című dal pedig az énekesnői pályán is elindította.

Kép forrása

A mosoly csak más ajkán tetszetős
Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet). Nevére tódult a közönség, évről évre többet forgatott, egyedül 1942-ben hét film készült vele. Gyakran volt Jávor Pál partnere, így a Valamit visz a vízben, a Szováthy Évában és az Egy tál lencsében is, amely kivételesen vígjáték volt. Karády nem szívesen mosolygott, mindig hűvösnek és távolinak mutatkozott. „A mosolyt csak más ajkán szeretem” – nyilatkozta egy alkalommal.
Magánéletét számos legenda övezte, a valóságban Ujszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya. 
Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Gestapo letartóztatta és megkínozta. Befolyásos barátai csak három hónap múlva tudták kiszabadítani.

Kép forrása

A Világ Igaza
A nyilas rémuralom idején zsidókat bújtatott és mentett, 2004-ben posztumusz adományozták neki a Világ Igaza kitüntetést. Nagyon megviselte, hogy a Gestapo által letartóztatott, majd a szovjeteknek átadott Ujszászynak nyoma veszett, amikor 1948-ban hazahozták és átadták az ÁVH-nak. Nem találta a helyét, a kommunista kultúrpolitika „a múlt rendszer” sztárjának bélyegezte.
1951-ben illegális úton hagyta el az országot, itthon a neve sem hangozhatott el. A távozás körülményeiről számtalan mendemonda kering. 
1953-ban Brazíliában telepedett le, 1968-ban New Yorkba költözött, és kalapszalont nyitott. Visszavonultan élt, csak néhány hangfelvétel készült vele. Nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart megmaradni az emberek emlékezetében.
New Yorkban halt meg 1990. február 7-én, végakarata szerint a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.