Roczkov Radmila és Milorad Krstić Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmjének folytatódik a diadalútja ezen a nyáron is. Az akció-thriller világpremierje Locarnóban volt tavaly, a nyolcezer férőhelyes Piazza Grandén, majd a legjobb forgatókönyv díját nyerte el a 15. Sevillai Európai Filmfesztiválon. 2018 novemberétől a Mozinet forgalmazásában folyamatosan vetítik a magyar mozik, megérdemelt sikerrel: a hazai nézőszám elérte az ötvenezret. Igazi heistfilm (’rablásfilm’), és művészi utalásaiban szinte követhetetlenül gazdag ez a kilencvennégy perces mozi, melyben a rendező emléket állít legkedvesebb festőinek. A művészeti utalások száma meghaladja a háromszázat, ezért okosmozi.hu online adatbázist indítottak el nemrég ezek feldolgozására.

Kép forrása

Szlovén rendező, lengyel közönség 
Díjeső övezte a filmalkotás útját Bukarestben, Triesztben és Brüsszelben; a zágrábi Animafesten fődíjas lett.  Most szombaton, a poznani animációs filmfesztiválon a közönség díját nyerte el, amit videóüzenetben köszönt meg a szlovén rendező a lengyel közönségnek.
A főszereplő (Kamarás Iván hangja) nevét Rubens és Rembrandt nevének kontaminációjából alkották a szerzők. A többi szereplő Kowalski felügyelő (Makranczi Zalán) mint Ruben Brandt „ikerpárja” és a műkincsrablás amerikai szakértője, Mimi pedig mint volt cirkuszi akrobata és csábító-kleptomániás femme fatale (Hámori Gabriella) szövi a cselekmény szálait. 
A több éven át készített akcióthriller 75%-ban a Magyar Filmalap támogatásával készült el, producere Miskolczi Péter, Roczkov Radmila, Roczkov Hermina és Kurdy-Fehér János volt.

Kép forrása

Pszichiátriai csoportból rablóbanda
A freudi lélektan (álomlátás, gyermekkori traumatizálódás, iker-probléma, kibeszélés és birtoklás fogalmai) végigkísérik a változatos helyszíneken szereplőinket, miközben a pszichiátriai csoportból segítőcsoport, illetve rablóbanda lesz. Ezt a nemzetközileg körözött bűnbandát igazi karakterek alkotják: a kétdimenziós, állandóan fogyókúrázó Membrano Bruno, Bye-Bye Joe, a bőbeszédű személyi testőr és a számítógépzseni, Fernando. Ők oldják a tömény cselekményt, a komikus elem jelenik meg velük a vetítővásznon.
A történet érdekessége, hogy a tizenhárom világhírű festmény elrablásának krimijéhez egy pszichológiai cselekményszál társul, miközben modern animációval élvezhetjük újra a klasszikustól a modern festészetig, a pop-artig a képzőművészet nagy alkotásait.

Kép forrása

Képek és hangok
A megidézett és feldolgozott művek a következők: Sandro Botticelli: Vénusz születése (1486?), Tiziano: Urbinói Vénusz (1538), Hans Holbein: Antoine, Lotharingia hercegének portréja (1543), Diego Velasquez: Margarita Teresa infánsnő kék ruhában (1659), Édouard Manet: Olympia (1863), Frédéric Bazille: Renoir portréja (1867), Franck Duveneck: Fütyülő fiú (1872), Vincent Van Gogh: Roulin postás (1888), Paul Gauguin: Gyümölcsöt tartó nő (1893), René Magritte: A képek árulása (1929), Pablo Picasso: Nő könyvvel (1932), Edward Hopper: Éjjeli baglyok (1942) és Andy Warhol: Elvis I, II (1964).
A szlovén-magyar alkotócsapat mintegy közös szignóként két, magyar és szlovén nyelven is elhangzó gyerekdalt illesztett a filmbe, mindkettőt a történet egy-egy fordulópontján. A zenei háttér érdekessége, hogy Bach, Mozart, Haydn, Csajkovszkij, Penderecki és mások műveiből hallhatunk részleteket, míg a film zenéjét Cári Tibor szerezte. A zeneszerző-zongorisa a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház UNITER-díjas művésze, együttese a The Tango Orchestra, melynek célja, hogy a zene, a tánc és a festészet együtt jelenjen meg a színpadon.
A zenei, lélektani és képzőművészeti utalások, valamint a poénok olyan gyorsan és egymásra játszva követik egymást a filmben, hogy a közönség reakcióinak szinte nem jut idő. Ez az a film, amit „többször is meg kell nézni”, mert érdemes.