Egy nemzedék nőtt föl a filmjein. Egy nemzedék tanulta tőle a szívek meghódításának tudományát, az odaadás végtelen ígéretének belesűrítését egy szemvillanásba, a lemondás súlya mellé odalökött érdektelenség elmondását egy fejfordításba… És persze azt is, hogy hogyan kell „éjjel-nappal napszemüvegben lenni…”
Alain Delon a 72. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon nagyon-nagyon megérdemelt Arany Pálma-életműdíjban részesült.

Kép forrása

Rasszista, nőgyűlölő, homofób?

Mint ismeretes, az amerikai Women and Hollywood nevű ultraradikális szervezet agresszív tiltakozóhadjáratot indított Delon díjazása ellen, mivel a színésznek rasszista, nőgyűlölő és homofób kijelentéseket tulajdonítottak. 

Szemére hányták például, hogy 2009-ben, amikor a republikánus Nadine Morano kijelentette, hogy „Franciaország fehér rasszú ország”, a színész a szélsőségességgel vádolt Morano védelmére kelt. „Csak egy kérdés: Kenya milyen rasszú ország? Feketék ott az emberek. Nevetséges és groteszk ezt a vita, nincs semmi értelme”. 
Felhánytorgatták, hogy 2012-ban egy tévéműsorban azt fejtegette: a homoszexualitás „természetellenes”, és rosszul fogadja, hogy „banalizálják” a jelenséget. „A férfiaknak az a dolguk, hogy szeressenek egy nőt, hogy udvaroljanak egy nőnek, nem az, hogy egy pasival flörtöljenek” – mondta, hozzátéve: „Tőlem házasodhatnak, ez nem zavar, azt viszont nem szeretném, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe. Még ha vén baromnak is tűnök, meg kell mondanom: sokkol a dolog!”. A színész szerint egy gyereknek egy apával és egy anyával kell rendelkeznie.
Most a Delon-ellenes petíció megfogalmazói úgy vélik, hogy „nincs helye egy ilyen jelentős eseményen rasszistáknak, szexistáknak és homofóboknak”. Az amerikai Women and Hollywood nevű szervezet angol nyelven megjelent petícióját több mint tizenhatezren írták alá.
Delonnak természetesen azt is a fejére olvassák, hogy a katonaság óta jó barátja Jean-Marie Le Pennek, a francia szélsőjobboldali politikusnak, Marine Le Pen apjának.

Kép forrása

Még csak visszautasítani sem kell
Az idős filmsztár a május 19-én megjelenő Le Journal de Dimanche-ban visszautasította az ellene felhozott nőgyűlölettel kapcsolatos vádakat: „Azt mondtam, hogy megütöttem egy nőt? Igen. És hozzá kellett volna tennem, hogy több pofont kaptam, mint amennyit adtam. Soha az életben nem zaklattam egy nőt sem” – tette hozzá. Ugyanakkor a rasszizmussal és a homofóbiával kapcsolatban nem tett megjegyzést. Ezeket a vádakat még csak visszautasítani sem kell.  
„Nem a Nobel-díjjal jutalmazzuk Delont, hanem tiszteletbeli Arany Pálmával életművéért. A fesztivál elítél bizonyos megszólalásokat, de nem a véleménynyilvánítás szabadságát. Szét kell választani a dolgokat” – mondta Thierry Frémaux Cannes-ban a fesztivál ünnepélyes megnyitása előtt egy nappal tartott sajtótájékoztatóján, ahol elítélte a „politikai rendőrséget”.
„Delon szabadon kifejtheti a véleményét, még ha én nem osztom is azt (…) Nehéz mai szemüvegen át megítélni olyan dolgokat, amelyek évekkel ezelőtt történtek vagy amelyeket akkor mondtak” – tette hozzá.

Kép forrása

Filmsztár és közönsége
Miközben a politikai korrektség bolondériája vádlón tekint Delonra, ugyanakkor az idős filmsztár sem kedveli a modern időket. Tavaly adott interjújában elmondta, most érzi magát életében a „legnyomorultabbul”. „Az élet nem tartogat már számomra sok dolgot. Mindent megismertem, mindent láttam. Gyűlölöm ezt a kort, hányok tőle. Tele van lényekkel, akiket gyűlölök. Minden hamis, mindent meghamisítanak. Csak a pénz számít. Nincs többé tisztelet, se a kimondott szónak becsülete. Egész nap bűnesetekről beszélnek. Nem lesz bennem sajnálat, amikor el kell hagynom ezt a világot” – fogalmazott. 
Nos, a 72. cannes-i filmfesztiválon bebizonyosodott, nem minden és nem mindenki tagadja azt az értékvilágot, amelynek Alain Delon ma is egyik legjelesebb képviselője. A francia színészlegenda most némi kárpótlást kapott, s az elismerésen mélyen meghatódott. 
Sírva vette át a lányától, Anouchka Delontól az életműdíjat, s könnyeivel küszködve köszönte meg: „Egész életemben a szakmában dolgoztam, megtettem minden tőlem telhetőt. Megrázó volt a ma esti vetítés. Ezt a szakmát én választottam, a legjobbak irányítása alatt dolgozhattam. Úgy tűnik, egy filmsztár vagyok, és ezért a közönségnek tartozom köszönettel, senki másnak.”