Selena Gomes, Eminem, Lady Gaga, Justn Timberlake… Vajon mi jut elsőre az eszükbe ezeknek az embereknek a nevéről? Először nyilván az, hogy énekesek, zenészek, előadóművészek, sztárok, majd talán az is, hogy mintha filmekben is láttuk volna már őket. A zene és a film közötti összefonódás szinte természetes, de kevesen vannak, akiket mindkét oldalról komolyan lehet venni.

Kép forrása

A Király és a négy gombafej
Nagyon régre kell visszaugranunk az időben ahhoz, hogy az első valódi gyöngyszemeket megtaláljuk, de talán a videóklipek előzményével kellene kezdenünk. Az első igazi klip Roy Orbison nevéhez fűződik, az első színes televízió, ami már távirányítóval is rendelkezett pedig Elvis Presleyhez. Pontosabban az ő tulajdona volt. Nagy tehetséghez nagy ego társult, persze, hogy szerette volna magát a saját otthonában is elnézegetni néhanapján. A Király előadóművészete a bakelitlemezeken és a színpadon megkérdőjelezhetetlen, a filmek terén azonban ez sajnos nem mondható el. Bugyuta tengerparti történetek, felületes rendezés, korántsem erős betétdalok jellemzik az Elvis-mozikat. A Király mai napig egyedülálló karaktere viszont kevés volt ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Valljuk be, ő nem volt olyan a vászonnak, mint manapság George Clooney, akinek elég megjelennie, felvonnia a szemöldökét, és tulajdonképpen a történet már másodlagossá is válik. Nyári limonádék voltak ezek, amelyek az idő próbáját nem állták ki. 
A The Beatles már jobban megtalálta azt az irányvonalat, ahol hasonló sikereket érhetnek el, mint a beatben: nagy Monthy Python fanatikusokként abszurd mozifilmeket gyártottak, amelyek kiteljesedtek abban, hogy a négy gombafejű bohóckodik, vagy egyszerűen csak sétál Anglia utcáin. 

Kép forrása

Barbara és Bowie
A nagy áttörés a hetvenes évekre tehető, amikor Barbra Streisand Kris Kristophersonnal karöltve eljátszotta a Csillag születik főszerepét. Barbra ekkortájt tulajdonképpen párhuzamosan bűvölte el az embereket a színpadon és a vásznon, igazán el sem lehet dönteni, hogy énekesnek vagy színésznőnek titulálható inkább. 
David Bowie első sikerei után és a pantomimszeretettől vezérelve kacsingatott a mozgókép felé. Nicolas Roeg, a kor rendezőzsenije által készített A földre pottyant férfiban hatalmasan alakított. Az egy másik dolog, hogy végig valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állhatott, így őszintén letagadhatná az egészet... A siker és elismerés viszont biztosan eljutott hozzá, hiszen ezt követően még szerepelt pár amúgy is zseniális darabban. Mindenképp említsük meg Az elefántember alakítását a Boadway színpadán, továbbá emeljük ki Tony Scott Az éhség című vámpírtörténetét, amiben Catherine Deneuve és Susan Sarandon oldalán remekel és egyike a mai napig készített legjobb romantikus horroroknak. 

Barbra és Bowie is vállalt a későbbiekben is szerepeket, tulajdonképpen már szórakozásból, bizonyítaniuk nem kellett. Az előbbi brillírozott a Vejedre ütökben Dustin Hofmannal karöltve, míg Bowie-ra alig ismerünk rá Christopher Nolan bűvészes alkotásában, ahol egyenesen a film egyik legfontosabb karakterét, Nikola Teslát játszotta. 

Kép forrása

Filmesek mikrofonnal
Persze voltak akkortájt szerencsétlenebb próbálkozások is, mint Sylvester Stallone a Rocky sikere után, aki énekes cowboyként inkább kínos, mint vicces volt. De a javára legyen írva, később a komédiázás vagy önkritika már neki is nagyon jól ment. 
Tudták a kedves olvasók, hogy Schwarzeneggerrel is szerettek volna kiadatni lemezt? Szerencsére az osztrák tölgy akkor még nem szeretett bohócot csinálni magából. Jackie Channek viszont egészen jól ment az idétlenség távol-keleten. A fizimiskája eleve olyan, hogy gondolkozás nélkül megvesszük tőle a száznapos, romlott tojást is. 
De ne felejtsük el ebből az időszakból Don Johnsont és Patrick Swayzet, akik voltak már sztárok voltak – direkt nem színészt írtam, – amikor néhány dalt elénekeltek, s bizony nem is rosszul. A mai napig fülbemászóak ezek a zenék, minden túlkapás és túlvállalás nélküliek. David Hasselhoff megint egy másik világ, de a német nyelvterületen éveken át szó szerint aratott euro disco lemezeivel. Igen, nem dalaival, komplett lemezeivel. Nem szabad elsiklanunk Phil Collins, Bob Dylan, Mick Jagger, Jon BonGiovi, Madonna szereplései fölött sem, de ide illik akár Cher Oscar-díjjal jutalmazott alakítása is a Maszk című drámában.
Sok esetben megmosolyogtatóak ezek a próbálkozások, de hát jórészüknek éppen ez volt a célja.  Na, meg az, hogy a sztárok imázsát erőforrásként kamatoztassák zenei- és filmes producerek. Szórakozzunk velük mi is bátran, csak közben ne felejtsük el, hogy David Bowie, Barbra Streisand, Phil Collins, Bob Dylan és sokan mások is azért valódi értékeket is létrehoztak!