Megkésve ugyan, de csak sikerült eljutnom – kicsit talán a nyári filmes uborkaszezon miatt is – a Jurassic World: Bukott birodalom vetítésére. Laikus dínóvadászként, Jeff Goldblum tisztelőjeként vajon tudom-e élvezni a nagy klasszikus „new age” folytatását? Avagy a harmadik rész mélyrepülésére fog hajazni a 2018-as verzió?

Ki az akaratosabb?
A történet majdhogynem ott veszi fel a fonalat, ahol a 2015-ös rész befejeződött. Pár év telt el a nagy sikerű dínós állatkert bukása után. Owen (Chris Pratt) és Claire (Bryce Dallas Howard) sikeres menekülése óta az ősállatok vígan éldegélnek a szigeten. Karanténban, az embereket nem veszélyeztetve, saját kis ökoszisztémájukat kialakítva. Azonban mindez megváltozott, amikor kiderült, hogy miért is volt ez a kis földdarab anno leárazva az ingatlanhirdetésekben: a szigetet alkotó hegy ugyanis egy szunnyadó vulkán. Ami most felébredni látszik. Természetanya újból korrigálni igyekszik a tudomány egy tévedését, na, meg a dolgába beleszóló, önhitt embereknek is tervezett adni egy pofont… de mint kiderül, a fajirtás egyszerűbb programnak ígérkezik.

Helyesen dönt a kormány?
Majdhogynem sokkos állapotba kerültem, amikor a bevezető akciójelenet után rögvest egy Jeff Goldblum által felvázolt morális problémával állított szembe a film! Pár pillanatig részese voltam egy pernek, amely azt volt hivatott eldönteni, hogy a klónozott állatoknak is megvan-e az élethez és a fajvédelemhez való joguk. Vajon az ember tartozik-e felelősséggel az iránt, amit megalkotott? De – hála legyen a forgatókönyvíróknak! – még mielőtt bárki is felidézhette volna a Kisherceg és a Róka beszélgetését, sikerült kikeverednünk a morális mocsárból: a bíróság egy mondattal halálra ítélte a szigeten élő összes teremtményt a felsőbb erők akaratára fogva a dolgot. A verdiktet hatalmas felháborodás követte a „zöldek” között. A kormány közömbössége miatt pedig magánszemélyek döntöttek úgy: elveikkel sem náluknál nagyobb hatalom, sem a józan ész nem dacolhat! Így, milliárdosok segítségével, zsoldosok és az előző részek főszereplőinek közreműködésével elkezdődött a dínók titkos áttelepítése. Mert senki sem hajlandó levonni tanulságot a nemrég történt katasztrófákból…

Minden benne van
Az első negyed óra meglepetései után sikerült a filmnek visszatérni a sorozattól már megszokott sekélyes szórakoztatáshoz. Kicsit viccesen, a CGI szörnyeken elámulva, a lávától megrémülve két főhősünk és néhány feláldozható mellékszereplő elkezdte kimenteni az őslényeket. Előre nem látott fordulatként aztán a zsoldosok köpönyeget fordítanak és a természet csodáinak értékelése helyett inkább azok eladását és a meggazdagodást választják. A jók pedig a Kék nevezetű raptorral karöltve igyekeznek megakadályozni a dínóárverést, az állatok katonai célú felhasználását és az újabb genetikai kísérletek kezdetét. Mindemellett Owennek és Claire-nak még arra is marad idejük, hogy az izgalmak között felmelegítsék a dolgos hétköznapok során kihűlt kapcsolatukat. Ja és örökbe fogadnak egy klónozott kislányt. Meg megölnek egy legyőzhetetlen dinoszauruszt. Meg megsiratják az aranyosakat. És mindeközben mindig helyes erkölcsi döntéseket hoznak.

Van ám mondanivaló!
Hihetetlen, de igaz: mindezen értelmetlen és hatásvadász szálak között igazi problémák, morális dilemmák is meghúzódtak. A film hatására néhány percre elgondolkodhattam azon, vajon miért is rosszabb magánembereknek eladni állatokat egy árverésen, mint pénzért mutogatni egy állatkertben. Azon, hogy van-e különbség egy állat őrző- védőkiképzésében és a támadásra kondicionálásában? Vagy azon, ha valakinek megvan a technikája, hogy őslényeket klónozzon, mi fogja megakadályozni, hogy majd embertársaink elvesztett szeretteit hozza vissza, ha elég sok  pénzt kínálnak érte? Felmerült, egy tudós vajon nem tartozik-e felelősséggel azért, ha a munkáját mások rosszra használják fel? Nem kéne előre gondolkodnia, mielőtt beleveti magát egy kétes kimenetelű projektbe? De ahogyan a sztorival – ami próbált túl sokat mutatni magából – úgy járt a forgatókönyvíró is ezekkel a felmerülő „érdekes kérdésekkel”. A rohanó történet átgázolt rajtuk. Tetemük pedig észrevehetetlen maradt a cuki-félelmetes-vicces-szívbe markoló jelenetek között.

Milyen legyen a hatodik rész?
Mindezek ellenére sem mondhatom, hogy rossz filmet láttam. Inkább nyári limonádénak jellemezném, amelyet akkor néz meg az ember, ha nincsen semmi más a moziban, vagy ha nagyon unatkozik. A néző nem kap többet, mint amennyit látatlanban elvár egy Jurassic-filmtől. De kevesebbet sem: néhányszor felnevet, megijed, az ikonikus húsevő is ordítozik időnként a ház tetején, és már fel sem merül bennünk, hogy ezek a soktonnás lények, hogy bírnak mindenkit észrevétlenül becserkészni. Viszont A Bukott birodalom azt is felfedte, hogy ebben a történetben egy kicsivel több is benne lehetne. És hogy talán ideje lenne kitörni a rajongók által elvárt sekélyességből!