Most, hogy a Disney dolgozik az új Star Wars részeken és láthatóan néhány évente újabb és újabb folytatásai jelennek meg a sagának, talán érdemes kicsit foglalkozni a filmsorozat világával, hátterével.
Akkor ütött szöget a fejembe ez a gondolat, mikor kijött az Ébredő erő címet viselő hetedik rész. A premier vetítések egyikén a moziteremből kijőve egy lány a következőt kérdezte a párjától: Kicsim, ki az a Luke Skywalker?
Lehet, hogy nem tudja mindenki?

Kép forrása

Történet és keletkezés
Na, jó, jó talán akadhatnak páran, akiknek kimaradt az elmúlt harminc év legnagyobb mozi-története, de ők valószínűleg hibernált állapotban töltötték az ezredforduló évtizedeit… Illetve tény: egy újszülöttnek minden vicc új. Viszont a filmeknek akár csak felületes ismerete is nagyságrendekkel növeli meg az újabb és újabb részek élvezhetőségét. Jelenetek és érzelmek nyernek értelmet ezáltal egy-egy epizódot látva. 
Persze az egyes filmeket külön-külön bemutatni értelmetlenül hosszú lenne, így hát a trilógiákat fogjom tárgyalni a következőkben, remélve, hogy ezzel néhány olvasónak kedve támad a filmek újragondolásához!
Mindjárt kezdjük is a sorrend zavaros voltával. A fimsorozat ugyanis nem úgy jelent meg, ahogy egy hosszú történetnél várnánk, egyik epizód a másik után, követve a történetiség logikáját, hanem össze-vissza, a sztori közepébe vágva, majd folytatva, majd vissza ugorva az eleje elé, majd elkanyarodva egy mellékszál felé és így tovább. A történetet és keletkezési hátteret tehát el kell választani, s ezzel együtt azt is el kell dönteni, hogy a keletkezés, avagy cselekmény sorrendjében tárgyaljuk a trilógiákat. Nos, én a cselekményt előrébb helyezném. Lássuk tehát!

Kép forrása

A jedik és a szerelem
Történetnyitó filmhármasunk – Baljós árnyak, Klónok háborúja, Sithek bosszúja – egy polgárháború kellős közepétől a küzdelem kiszélesedésén keresztül a birodalom győzelméig vezet. A küzdelem középpontjában a jedik és a sithek állnak. A jedi lovagok a Csillagok háborúja fiktív univerzumban élő hősök, a keleti harcművész-filozófus iskolák és a nyugati lovagrendek bizonyos jellegzetességeit ötvöző szervezet tagjai, akik tanító, meditatív-spirituális és harci feladatokat is ellátnak. Önmeghatározásuk szerint a Galaktikus Köztársaság békéjének és rendjének őrei. A jedik ugyanakkor misztikus képességek birtokosai, amelyeket egy rejtélyes dolog, az „erő” ad nekik. Fő ellenfeleik a sithek, az erő „sötét oldalát” is birtokló antagonisták.    
A kezdő történet szerint két jedi, mester és tanítványa, Qui-Gon Jinn és Obi van Kenobi egy félreeső bolygón felfedezik a rabszolgasorsban élő, akkor még csupán gyermek Anakin Skywalkert. Rálelnek a benne lévő egyedülállóan nagy „erőre”. Qui-Gon Jinn azonban életét veszti egy Sith-el vívott párbaj után. Az életben maradt Kenobi magával viszi a fiút, s Jedit farag belőle. 
A folytatásban nagyot ugrik a történet, ugyanis az ifjú Anakin már tanítványi címét kezdi kinőni. Megkapja első önálló megbízását a jedi nagytanácstól: a vészterhes időkben vigyáznia kell Padme hercegnőre. Meg magára is, mert a jedik nem eshetnek szerelembe. Félresikerült megbízása végén persze minden jóra fordul, ráadásul titokban egybe is kelnek a szerelmesek. 
Később Anakint a maga pártjára állítja a sötét oldal, olyannyira, hogy mestere a tanítvány ellen fordul, hogy végezzen vele. A látványos párbajban Anakin ugyan alulmarad, de túléli a küzdelmet.

Kép forrása

Szemtelen problémagóc
A trilógia minden részében megtalálja a néző azt, akit kifejezetten taszítónak tarthat a filmek során. Érdekes módon sokan a „jó oldalon” állókban fedezik fel ezt a személyt, ami valahol a filmkészítők zsenialitásáról árulkodik.  Történetünk főszereplője, Anakin kiválóan alkalmas jónak is, hátborzongatóan rossznak is. Zárójelben teszem hozzá, hogy olykor még röhejes alaknak is megteszi.  
Lucas nem egyedül írta és folytatta le rendezői munkáját ezúttal. Jonathan Hales volt, aki segítette mindebben, és világosan kiderül, hogy ketten együtt sem értenek a romantikus szálak kialakításához. Anakin semmiből támadó szerelme semmiből támadóan talál viszonzásra. Be is rakták a szerelmespárt egy agyon-animált mezőre, furcsa és gyerekeknek gyártott, vicces állatok közé, talán azért, mert az olyan romantikus… lenne, ha nem volna nyomasztóan idétlen. 
Miközben persze a II. és III. rész során Anakin lesz az, akit mindennél jobban lehet gyűlölni: egy identitásproblémákkal küzdő, lassan éretté váló, mestere utasításait ritkán követő, forrófejű és akaratos gyerek. A gyártók nyilván együttérzést és sajnálatot akartak kiváltani ezzel a karakterrel ahogy szépen lassan magával rántja a sötét oldal ereje, ám a dolog majdnem olyan bénára sikerült, mint a szerelmi vonal. Anakin karaktere a néző számára egy utálatos, akaratos, nyafogós és szemtelen problémagóc.
Érdekes szál, hogy főhősünk mestere, Kenobi ugyan megtestesítője a klasszikus jedi-lovagnak, tanítványa mégis zavaros alak. Generációkon átszüremlő rejtélyes hatásfolyamot fedezhetünk föl viszont abban a tényben, hogy Kenobi mestere Qui-Gon Jinn ugyan legendás jedi volt, de Anakinhoz hasonlóan, maga is a szabályokkal szembemenően és szívéből cselekedett. Jinn életében ez azért működött, mert az ő szíve az igazság szerint dobogott, míg Anakiné az érzelmeiért… (Bocsánat, de ettől a filmtől nem kell coelhói bölcsességeknél többet várni.)

Kép forrása

Kettősség, ami nem tett jót
Sokan nem szeretik az előzmény-trilógiát mert a jóval korábban készült, elsőként bemutatott 1977-es Csillagok háborúján, illetve annak 1980-os, majd 1983-as folytatásán nőttek fel, azok a filmek jelentik számukra a „Star Wars élményt”.  Tény, hogy az eredeti trilógiával szemben az előzmény-sorozat nem valami komoly film, ami egy új világot mutat, hanem egy minél nagyobb célközönségre kalibrált mozi. Tele van egyszerre humoros összetevőkkel a gyermeki közönség bevonzására, próbál komoly maradni, hogy a felnőtt táborokat is kellő lelkesedéssel invitálja megtekintésre. És ez a kettősség sajnos nem tett jót a filmnek. 
Persze azért kihagyhatatlan, a Star Wars univerzum alapja.
Említsük meg azt is, hogy az animációk a korhoz képest is kiemelkedőek, és John Williams ismét történelmi értékű alkotást tett le az asztalra. A zene sokban hasonlít az eredetire, de nagyobb hangsúlyt helyez a rejtelmekre, s a végeláthatatlan galaxis megértésének lehetetlenségét sugallja.